Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 21. szám · / · BABITS MIHÁLY: VERSES NAPLÓ

BABITS MIHÁLY: VERSES NAPLÓ
Esztergom, Előhegy, 1932. nyarán
(NYOLC ÉS FÉL KILENC KÖZT)

Itt a legnagyobb átok a szél.
Ilyenkor kezdi s csak este ül el.
...... Mit álmodtál, kedvesem?

Fülemüle is szólhatott az éjjel:
mi nem hallottuk, mi aludtunk mélyen.
Mi már hiszen falusiak vagyunk.

Falusi gond üz minket. Most vakolnak
a kömivesek. Villany ég maholnap
s olaj nem fogja kormozni falunk.

Fülemülével nem gondol a gazda.
Terrászokat rakattam sárba-gazba,
Mint felvigyázó botos babilón

rabok nyüzsgését, vagy a polinézi
gyarmatos, néger szolgáit ha nézi,
ugy állok fönn a lépcsőfordulón

sárga kalapban. S órahosszat nézem
a munkát. Pedig sem évem, se pénzem
kis gyarmatunk álmára nincs elég.

Játék ez. Sem ur, sem urnál dicsőebb
munkás nem vagyok. Csak úgy nézem őket,
ahogy hallgatjuk a fülemülét