Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 21. szám
Naplót irni... Akkor irtam naplót mikor gyermek voltam
s napjaim simán gurultak, mint a füznivaló gyöngyök.
Jaj, egy élet is kevés már, és egy nap is sok nekem!
Én már csak az órák képét festegetem, mint a piktor,
aki ugyanazt a tájat reggel, délben, délután és
este ujra s ujra festi, fények játékát tanulja:
én is óráról órára, ahogy jön és megy a felhő,
lelki fényeim játékát festegetem újra s ujra,
fények és árnyak játékát, amik jönnek és eltünnek,
de a vers mint fénysugár, a távol ürbe viszi őket,
a jövőbe, mint a fénysugár a táj képét az űrbe,
ahol él és száll örökké, az Isten szemébe gyülve.
• (KÉSŐBB)