Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 20. szám · / · ARANY JÁNOS CSALÁDJA LEVELEZÉSÉBŐL
Tekintetes
Nszalonta, ápril. 22/877. - Kedves nagymama! Nem állhatom meg, hogy bár röviden is, - ne irjak. - Egyfelől megakarom köszönni kedves anyámnak közelebbi levelében is kifejezett jóságát, s irántam való szeretetét; másfelől, mintegy indokolni kivánom Piroskához irott e' levelemet melyet ide zártan küldök. - Szegény, áldott jó gyermek, ápril 20 ról irott levelében, midőn esküvőmre gratulál, - tul érzékenységében mintegy elbucsuztat magától! Szóval levelén nagyon látszik érzékeny kedélyének, nemcsak töprengése, hanem elkeseredése is, - s habár feltettem is magamban, hogy többé nem érintem előtte e' tárgyat, nevet nem hallgathattam - és azt hiszem, - ugy érzem hogy ezeknek tőlem hallása, csak jól hat reá! - Ha valamikor, a' közelebbi napokban nagyon bántott és bosszantott a' csámpáskodás. - Nem csak egyszerü katharális láz és grippe vólt ez, - hanem az ápril 4-i 5-i gyülésezéseken, vigyázatlanság és tulhajtás folytán, makacs torokgyuladás is jött hozzá. - Pedig kivül-belül, ezer felé kellett kapkodni, mert a mi mester embereinkkel, csak is személyes jelenlét, és sok beszéd után lehet bóldogulni. - Magam ajánlottam fel Idának, hogy a' Juliska garnituráját én itt behuzatom, - a' mikor is az, rugója és fája teljesen ép levén, feleslegessé teszi az uj butort, - és igy meg is térünk; tehát egyéb apró cseprő és gyökeres javitásokon kivül még a' satlerrel is kellett bajlódni, hozzá kőmives, asztalos, - a' konyhának, - elkezdve a' sparherdtől - egészen uj bebutorozása, - minden házi eszköznek beszerzése: adott és ad nyüglődést eleget. - No de ugy a' hogy készen vagyok, - és hólnapután indulok a' nagy utra. - Ercsey Sándor bátyám jön velem, - tanuképen; ha ugyan már hólnap el nem indul nejével és Rózával, hogy egy bajjal Debreczenben egy pár látogatást is tegyenek. Erre ugyan rossz idő van. Szakadván a mult egész héten a' hideg esső, - és 2 nap óta a' hó. - Félő, hogy ez, nálunk is tönkre tette, vagy teszi, a' szépen mutatkozó gyümölcsöt. - Szegény jó, Ercsey Imre gyorsan bevégezte! Ernő most már jobban van, apja halála nem csak megtörte, de majdnem kimerítette különben is gyenge testi erejét, - Hála Istennek, hogy mindhárman, ha nem is jó, de legalább türhető egésségben vannak! Áldja is meg a' jó isten mindnyájukat kedves nagymama, kéri szerető Kálmánja.