Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 19. szám
Szánalmat érzel s enyhe furdalást,
kegyes agg, hogy lám koszorus fejem
s szédült röptökre szárnyalt szellemem
napestig, sőt gyakorta még azontul
a lenge hold szép útja idején is
alantas alkuvások, a sivár
piac mulandó följegyzéseit
és kalmár számvetések titkait
bogozza s hű nőm, fenkölt szárnyalásaim
társa e közben mos, sikál, - s mi több:
nekem, kinek füle az istenek
hangját várhatná joggal, - köznapi
izmaeliták gyors szavára kell
hajlonganom, némulnom és fülelnem, -
nekem, kit egykor ország ünnepel majd
s merevit ércbe, fölvetett tenyérrel. -
- Helyezd lábamhoz kalapod, helyezd
belé palotád kulcsait, selyem
tárcád, földed s barmaid bélyeges
okmányait, három nehéz gyürüd,
s szerényen mindezt, - mert nincs más megoldás!
s hogy végül lelked egészen szabad
s könnyü legyen, még forditsd ki zsebed,
bókolj egy mélyet, aztán, hogy soha
arcod emléke se rezzentse mély
lelkemnek csöndjét: lódulj a pokolba
és ott egyen kedvére a fene.