Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 17. szám · / · Magyar Írók Sátora
Igazán semmi kedvem a Révész Béla replikájára duplikával jönni ki, de felelni vagyok kénytelen, mert Révész a szavahihetőségemet vonta kétségbe. Tehát:
l. Azt mondja Révész Béla:
Az egész idő alatt, míg ő Mindszenten vendégeskedett, én Zilahon voltam. Kurta a vitatkozás: amikor Révész az érszakácsi állomásról (éppen márc. 15-ének reggelén) Mindszentre érkezett, én is otthon voltam. Az első sétát Adyval hármasban együtt tettük Mindszenten. Másnap mentem be Zilahra, ahova ők két nappal később nem azért jöttek be, hogy - mint Révész írja -
2. Azt mondja Révész Béla:
Én csak később érkeztem a zilahi vendéglőbe, a «jelenet» után. Itt sem az a fontos, hogy a jelenet megérkezésem előtt történt-e vagy azután, hanem az: megtörtént-e (megtörténhetett-e) egyáltalán? A multkor megírtam már, hogy azok az «uraskodó és dölyfösködő tekintélyek» az abonensasztal nőtlen ügyvédei, törvényszéki aljegyzői, szám- és adótisztjei voltak, - csupa kenyeres (és boros) pajtásaim.
3. És mondja Révész Béla:
Amik Zsókával kapcsolatban történtek, azokat ő - a Zsóka családjától tudja. Ez bizony, úgynevezett
Ami pedig a «direktor páholyának» dolgát illeti, magára vessen Révész, ha félreértik. A direktor páholya Debrecenben a legeldugottabb, leggyarlóbb páholy. Ezzel szemben Révész ezt írta: Ady «elkérte a direktor páholyát, vagyis a
Végül csak még egyet:
Ady Endre nem monopólium reám nézve, de nem lehet az Révészre nézve sem. Ezért nincs joga hozzá, hogy «hetykeségnek», «vitézkedésnek» és «merészkedésnek» minősítse, s crimen laesae-nak érezze, ha tévedéseit korrigálni akarom és fogom.
Mert ezt a jövőben is megteszem, ha szüksége mutatkozik. Lévén az Ady-kérdésben nem Ady Lajos, nem is a Révész Béla, hanem