Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 17. szám · / · FIGYELŐ · / · Képzőművészet

Farkas Zoltán: SZÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS

A «Szépművészeti kiállítások magyar mesterek műveiből» címmel jelentkező Mária Valéria-utcai helyiség augusztus hóban megnyílt csoportos kiállítása nyilván elsősorban is műkereskedelmi célokat szolgál, amit az ott látható képanyag áttekintése után itt őszintén meg kell mondanunk. S ha mégis foglalkozunk vele, ennek oka a mi nagyon áldatlan műkereskedelmi viszonyainkban rejlik. Haladást jelent az eddigi állapottal szemben, mert, aki csak valamennyire tisztában van a helyzettel, jól tudhatja, hogy az elmúlt tíz évben milyen szörnyűt vétett a műkereskedelem Budapesten, még inkább a vidéken, de talán a legesleginkább az utódállamokban.

Kihasználva a magyar közönség képzőművészeti tudatlanságát, elképesztően silány holmit tukmált rá és nem is valami olcsón, sőt a periferiákon nem ritkán még durva hamisítványokat is. Sajnos ebben a szomorú hadjáratban nem egyszer festőink is részesek voltak. Iparszerűen ismételgették valamikor friss és jó eredeti alkotásaikat és váltak ekképen önmaguk olcsó hamisítóivá. Lassanként odajutottunk, hogy a képkeretező és bútorkereskedő festészethez hasonló anyaggal árasztatott el a publikum, amiről nem egy budapesti, vagy vidéki jómódú lakás tehet szomorú tanúbizonyságot.

De ez a kereskedelmi jellegű kiállítás már az annyira kívánatos javulás irányában mutat jelentős lépést. Majdnem minden képe jeles magyar mesternek alkotása, mégha nem is éppen a legislegjavából való. Jobbfajta és becsületes párizsi szalónokra emlékeztet, melyek nem félrevezetésre, hanem becsületes kiszolgálásra törekednek. Az itt kiállítók is megemberelték magukat és műhelyszemét helyett tisztességes anyagot küldtek be. Azok után a szörnyű kirakatok után, melyek láttára gyakran igen neves mesterek helyett is szégyenkeznünk kellett, örömmel állapíthattuk meg, hogy van végre egy olyan mindenki számára ingyen hozzáférhető műkereskedésjellegű kiállítási helyiségünk is, amely miatt az itt járó idegen előtt nem kell balkanizálódásunkra gondolnunk. De természetesen a jövőben csak akkor foglalkozhatnak vele, ha akár képzőművészeti multunk, akár jelenünk szempontjából ismeretlent, vagy újat és jelentőst tud bemutatni. Ebből a szempontból nézve ezt a most megnyilt kiállítást is: részletesen nem kell vele foglalkoznunk.