Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 17. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és novella
A fiatal írónő e regényében nem találunk feltűnő bravurokat, sem érdekkorbácsoló eseményt, sem forradalmi újításokat, - mégis e tisztán és szelíden csobogó történet tehetséges író munkája. Egyszerű és csöndes eseményeiben az élmények mélysége és melegsége lüktet, mint halvány leánykában a vér, az arcokat, tárgyakat és szobákat mély otthonillat lengi át. Bizonyára önéletrajz is némely részletében e könyv, az érzések mélyről és nehezen jönnek, a lelkek a közös gyerekkor világát őrzik. Ez a meleg és eleven élményszerűség emeli föl e művet a jelentéktelenségből, az írónak saját szemén és szívén átszűrt világ, ha kicsi is, mégis saját világa, s legtöbb, amit magából adhat.
A mai könnyű és mechanikus regénygyártás korában jóleső jelenség, ha egy fiatal író oly kevéssé nyúl alakjai formálásánál olvasmányok reminiscenciáihoz, mint Thury Zsuzsa. A Szentpétery gyerekek édesanyja is ilyen egyénien megrajzolt alak, minden mozdulata igaz és őszinte, ahogy tehetséges és könnyelmű férjét bálványozza, ahogy halála után alig tud mit kezdeni szegény özvegy életével. Gyermekei e vad, bájos és nyugtalan csapat örökös lármájukkal idegesítik, mégis rettegve figyeli, nem játszotta-e el az ő szeretetüket is? A gyerekek kifogyhatatlan csibész-ötleteikkel, s maszatos huncut arcocskáikkal oly elevenek, mintha személyes ismerőseink volnának. E szempontból különösen sikerült a kis Jenő alakja, ki ideges és fejfájós anyának rajongó és reménytelen lovagja, s hirtelen gyermekkorban hal meg - e gyermek rajza szépségében s egyéni jóságában megindító. A gyerekek közt a két leányka alakja (akik úgy hatnak, mintha egy ember kétféle lelke élne két testbe osztva) talán már nem annyira eredeti, mint a meghalt kisfiú portréja, de mégis sok finomsággal és ötlettel megfigyelt arcok; a Párisba szakadt éhes és nagyreményű művészek élete, amit oly sokan, s oly sokszor megírtak, Thury Zsuzsa élményeiből mégis kap néhány finom új színt. Thury Zsuzsa könyvében a nagy remények, kis örömek és nehezen múló bánatok csöndes és igaz világa él, alakjai nem túl izmosak, de a vért és hangosságot őszinte s meleg érzéseivel pótolja. Ha tehetsége és érdeklődése nagyobb és gazdagabb koncepciókhoz emelkedik, írásmódjának e becsületes és meleg őszinteségével bizonyára kitűnő műveket fog alkotni.