Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 17. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és novella

Török Sophie: FELLEG A VÁROS FELETT
Kuncz Aladár regénye - Erdélyi Szépmives Céh

Aki olyan szerencsés lehetett, hogy a Fekete Kolostort Kuncz Aladár első műveként olvasta, az Kuncz Aladárnak többi műveit is csak mély megilletődéssel tudja kézbe venni, s szinte lehetetlenség, hogy azt a felejthetetlen varázst, amit a Fekete Kolostor hagyott mulhatatlan az emlékezetben, ne érezze felkísérteni az író más műveiben is. Pedig Kuncz Aladárról általános vélemény, hogy ő az egykönyvű ember, akinek csak egyszer adatott remekművet teremteni, minden egyéb munkája csak keresgélés, jól-rosszul sikerült kísérlet. Több regényt, novellát színdarabot írt, de a Fekete Kolostor nélkül neve mégis elveszett volna irodalmunk közkatonáinak névsorában.

Mondják róla, hogy csak a valóságot tudta írni, ha történetét nem élményből merítette, alakjai vértelen és valószínűtlen romantikába heverednek. Ez igaz, s milyen különös és komplikált dolog az igazság! A Fekete Kolostort átélte, ezt tudjuk, de milyen kicsinyes, jelentéktelen és szánalmas tény az átélés! hova tűnik és változik az élmény szürke magja e könyv megrázó irrealitásában, hová emelkedik iszonyú és szépséges erőivel az egyszerű valóságtól, melyben született! Mégis, valahol mélyen a lelkében meg kellett valóságosan történni annak, amit aztán szívén és agyán keresztülkorbácsolva remekműként vethetett papirra. Ha konstruálnia kellett és bibelődve kitalálni, e kiszámíthatatlan titkokkal működő heves mennyei áram nem segítette őt munkájában.

Felleg a város felett című regényét még régebben írta, s könyvalakban talán nem is akarta életében kiadni. Bizonyos, hogy kár lett volna, ha elkallódik, hisz alig van oldal, melyben az ő sajátságos hangjára rá nem ismernénk, azzal az áhítatos örömmel, mellyel egy kedves halott posthumus szavait hallgatjuk. Mégis e regény nem hibátlan mű, s nem ad zavartalan örömet, meséje ma már meg nem engedett módon, szinte jókaiasan romantikus, képtelen helyzetek s naiv tehetetlenséggel szőtt bonyodalom hökkentik az olvasót. Kuncz Aladárra gondolva az ember hinni tudná, hogy a magosság ismeretlen erői szállják meg a költőt, nem ő az alkotó, ő csak alázatos szolga és választott közvetítő. Mert mi egyébbel magyarázható, hogy az az ember, ki a lélek soha fel nem takart szörnyű mélyei fölött holdkórosok biztonságával jár, el tudjon tévedni szimpla polgári lelkek naiv útvesztőiben?

De még így is, a hibák és tévedések nyers kőtörmelékei közt is annyi szép részletre akad az olvasó, epizódokra, melyek méltóak írójukhoz, jelenetekre, melyekben megzendül egy-egy húr a Fekete Kolostor szédítő orkeszteréből! Erős feszültséggel megírt részlet, amikor a fiatal iskolaigazgató szembeszállva a megyei urak régi zsarnoki jogával, kinyittatja a kaszinó olvasótermének ajtaját; itt a hős romantikusan csinos és vidékiesen férfias arca mögött egy pillanatra fölmerül a francia hadifogoly tüzes kísértetarca, mint ahogy percnyi csöndben lélek röpül át a szobán.

Még egy jelenete van a regénynek, melyben Kuncz Aladár mesteri tudását villantja elénk: Bélteky főjegyzőnek egy szomorú estéje, mikor a megzavart kaszinói kártyapartiból korábban kényszerül hazamenni, s megtörni az évtizedes szokást - otthon aztán házasságtörésen éri feleségét. Ez a darab egy külön kis regény, hibátlan és drámai rajza egy megszokások egyhangúságában tespedő léleknek, hogyan billenti helyre az elcsúszott órákkal megrendített egyensúlyát, s felriasztva kártyás életének álmos unalmából, hogyan oldja meg új helyzetének kényes és komplikált kérdéseit.

Alig tudom megítélni, mit tartanék e könyvről, ha nem olvastam volna a Fekete Kolostort, de nem is fontos már az ítélet. Öröm e kivételes és tragikus sorsú író hangját még egy-egy percre hallani s nagy művének fényében fontos lesz minden betű, amit valaha leírt.