Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 17. szám
Gyere ide, te pohár,
sugok valamit,
halld meg az én ajakam,
titkos szavait,
ajkam titkos szavait
nincs emberi fül -
meghallani csak te vagy
méltó egyedül.
Neked mondanom se kell,
gondolatomat,
tudod minden örömöm
s búm-bánatomat.
Tetézed az örömöt
s a búbánatot,
mint sötétséget a nap,
széjjelszakgatod.
Te vagy a legmegértőbb
fül, fülek füle,
óh pohár, kivált ha vagy
színültig tele.
Mert siket vagy üresen,
siket, óh pohár,
mint egy nyitott sír amely
koporsóra vár.