Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 15-16. szám · / · FIGYELŐ · / · Fordítások

Schöpflin Aladár: HIOB
Joseph Roth regénye - Káldor-kiadás

Megvallom, e könyv írójáról nem tudok semmit. Azzal a teljes elfogulatlansággal olvashattam tehát, amelyet nem érint az író személyi dolgainak sem eddigi műveinek ismerete.

Az a végső érzésem, hogy a könyv jobb az írójánál. Előfordul ez is. A regény nem mutat semmiféle különösebb egyéni tulajdonságot, az írónak sem a hangja, sem a világ dolgaihoz való viszonya nem mondható személyes tulajdonnak. Ahogy szereplőit és azoknak sorsát, a világban való helyét közli velünk, az teljesen a szerencsétlen emberekkel együttérző közvélemény sodrában van. Ennyiben a könyv hasonló a népmesékhez, amelyekben a mese szerzője nem jön számba, teljesen elbujik a mese mögött, - tulajdonképpen nincs is.

A bibliai Jób története - a magyar nyelvszokás Jób-nak ejti ki és én németesnek érzem a Hiob-ot - mai lengyel-zsidó környezetbe áttéve, azzal a külömbséggel, hogy a bibliai Jób palesztinai nagyúr volt, számos földek, nyájak, kincsek és gulyák tulajdonosa, míg volhyniai kaftános utóda nyomorúságos kis tanító, aki háza konyhájában tanítja hitsorsosai gyerekeit a héber betűre. Szűkeszű kis zsidó ember, akivel, míg sorsát olvassuk, csak az teremt bennünk szolidaritást, hogy ember. De ő is, a körülötte mozgó alakok, a felesége, a buta, erős, katona fia, a ravasz, ügyes kereskedő fia, a nimfomániás lánya, mind érzékelhetően, külön élesen felismerhető arcvonásokkal mozog s ezért élet van a könyvben. Leginkább az első részben, amely a volhyniai kis fészekben folyik le, mikor még a modern Jób normálisan, a hozzá illő kicsi bajok között él. Az elmondott dolgok elevenségét itt igen erősen fokozza a folyton érezhető atmoszféra, mindig szinte érezzük a szereplők sajátságos mozgását, beszédmódját, a zsidó-lakta házak különös színét, illatát. A továbbiakban, mikor a derék Mendel Singer tanító fia révén New-Yorkba kerül s jómódhoz jut, ez az atmoszféra egyre ritkábbá lesz, lassankint egészen ki is fogy. Az Amerikába vetődött Jób happy-endje már szinte légüres térben történik és még az ezt bevezető zsidó ünnepi lakoma sem ad bele levegőt. Az író csak a hagyományos otthon levegőjét érzi és nincs ereje annak az érdekes, de nagyon nehezen ábrázolható légköri zavarnak érzékeltetésére, amely abból áll elő, hogy az ósdi, elmult századok ghettó-világában elmaradt zsidók egyszerre belekerülnek Amerika legmodernebb világába. Azt még el lehet fogadni, hogy a Volhyniából közvetlenül jött öregeken nem fog ez a légnyomás-külömbség. De hogy a fiatalok, az Amerikához asszimiláltak körül nem érezni légrétegeket, ez már erős hiányérzést kelt az olvasóban.

Ezzel a szegény Mendel Singer tanítóval csupa olyan dolgok történnek Amerikában, mikor rövid jólét után kezdődnek jóbi szenvedései, amikre semmiképpen sem szolgált rá. Csupa tégla zuhan a fejére: a fia elesik mint amerikai katona a háborúban, a felesége emiatti bánatában meghal, a lánya nimfomániás elmezavarral a bolondok házába kerül. Ember és sors között nincs okozati összefüggés, csak a zsidó isten próbára tevő akarata. Ezért a történetnek nincs is erkölcsi éle - egy neme a vallási legendának, amelynek gyökerei az ótestamentumig ágaznak. Isten és ember viszonyának zsidó felfogása, ahogy az ószövetség óta, lényegileg változatlanul él, lebeg a dolgok felett s ez a hit akkor világosodik meg legjobban, mikor a nagy csapások után Mendel Singer haragba jut istennel, bosszút akar állni rajta, bosszantani akarja, formálisan bojkottálja. Ebben a tragikomikus helyzetben mutatkozik meg a régimódi zsidó embernek személyes viszonya istenhez. Keresztény ember ennyire személyes viszonyban alig képzelhető el, - az ótestamentomi isten mégis csak antropomorfikusabb, mint az újtestamentomi. Ez a néma harc istennel a könyv legerősebb része. Ebben koncentrálódik minden, amit az előző részekben a szereplők primitív életérzéséről megtudtunk. Az író a szenvedést jobban tudja ábrázolni, s a könyv vége, mikor az idiótaként otthonhagyott Menuchim fiú meggyógyulva és világhírű művésszé nőve kiváltja atyját a gyász sötétségéből, langyos és meggyőző erő nélküli.

A háború óta - minden bizonnyal a mindenfelé megnyilatkozó antiszemitizmus reakciójaként is - nagyon megerősödött a zsidóság önábrázoló igyekezete. Ennek egyik irodalmilag is figyelemreméltó példája a Hiob.

Révay József fordítása teljes értékű írói munka.