Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 15-16. szám
Mibe fessem meg törtfényű, felhős
Szemeteket asszonyok, nővéreim?
Hervadt ajkatokat mibe fürdessem?
Őszülő hajatokat mibe mártsam?
Óh könnyü nekem a kék ég fátyolát
Borítani öregedő szemetekre.
Óh könnyü nekem vértelen ajkatokra
Hullatni a lebukó nap biborát
S a szőke hold sugárözönével
Takarni hajatok fehér fürtjeit.
De veletek mi lesz?
A ti tar koponyátokat,
A ti kocsonyás szemeteket,
A ti leleffedt ajkatokat
Csak a csillagtalan éj kormával moshatom össze,
Csak mondhatatlan gyászom
Fekete meszelője jut
Tinektek, férfiak, öregedő fivéreim.