Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 15-16. szám
Az arcod elé tartottad a kezedet,
Hogy megpróbáld rajtam a szemed hatalmát.
De kikandikáltál az ujjaidon,
Mintha el nem sírt könnyeidet takarnád.
És lejjebb csusztattad a kezedet
És rászorítottad esküdni a szivedre.
Billentyüző, ideges ujjaidat
A kebeledről szép csendesen vedd le.
És a fejemre fektetted a kezedet
Minthacsak áldanál... Az ujjaidnak
Nem hiszek, kedves, még ha áldanak is.
Hajamba túrva csak játszani tudnak.
És ha az öledben nyugtatod a kezedet,
Öt ujjad tán akkor is arra gondol,
Ahogy a Tudás almája után kapott:
Mozdulatára a Paradicsomból.