Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 15-16. szám

GELLÉRT OSZKÁR: SULYTALAN

A lelkem lassan megkeményedett.
S pihénél könnyebb tündértalpaiddal
Végigsuhantál rajta éjszakánként.
S lépted nyoma
Mint kőbevésett éles rajz
Beléforrt.

Azóta benőtte a sziklát a moha.
Befutta a hó.
S vascsizmás talpaiddal ha éjszakánként
Végigtapodod:
Lábad nyomát hiába keresem.

Téboly,
Csak régi magad árnyéka vagy már,
Sulytalan.