Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 13-14. szám · / · MAGYAR ÍRÓK SÁTORA

K. A.: HEGEDÜS LÓRÁNT

«Nyelvújítás 1932-ben» című cikkében (Pesti Hirlap) azt írja, hogy a mai magyarság mennyivel elnézőbb, renyhébb az idegen nyelvi beáramlással szemben, mint volt a 100 évvel ezelőtti magyar közönség. «Elhiheti-e valaki, - mondja - elképzelheti-e valaki, hogy Kazinczy és Széchenyi korában magyar szépirodalmi folyóiratok idegen címeket viseljenek, mint Litteratúra, Kultúra és Magazin?»

Hegedüs Lorántnak erre a felsóhajtó kérdésére nem a hit, és nem a képzelet adhatja meg a választ, hanem a köznapi tudás. Eszerint pedig 100 évvel ezelőtt, a Kazinczy és Széchenyi korában a magyar nyelvnek és irodalomnak korszakos fejlődését irányító folyóiratok voltak: Kisfaludy Károly «Aurórá»-ja, Szemere Pál «Élet és Litteratúrá»-ja, amely Muzarion nevet is viselt, Bajza, Toldy és Vörösmarty «Athenaeum»-a. S hogy a szépirodalomnak hasonlókban gazdag területéről a tudományos irodalom terére is vessünk egy pillantást, Széchenyi az önkezével emelt, «egekbe nyúló hármas pyramid»-ra ezeket a szavakat véste: Hitel, Világ, Stádium.