Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 13-14. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és novella

Komlós Aladár: ÉN KEDVES NÉPEM
Szombathy Viktor novellái - Kazinczy-kiadás, Kassa

A könyv előszava a megváltozott Szlovenszkóról beszél, a novellák zöme Csehszlovákiában, egy Elba-parti kaszárnyában játszódik le, hőseik rozkaz-t, balik-ot s más cseh szavakat emlegetnek - s amellett alig volt kezemben szlovenszkói eredetű könyv, amelyben oly kevéssé éreztem volna a szlovenszkói magyar fiatalság lelkületét, mint ebben. Két tulajdonsága különbözteti meg Szombathy Viktort a hazájabeli magyar íróktól: a szerénysége és a formaérzéke. A szlovenszkói magyar litteratúra még nem heverte ki egészen az expresszionizmus műlázait: művelőit nem egyszer jellemzi az érzés és hang felcsigázottsága, a stílusgörcs és a szociális nagykép. Szombathyban semmi mindebből. De, sajnos, semmi abból az igazságkutató és hatniakaró szemléletből sem, mely a Pozsonyban és Prágában tanuló magyar fiatalságot oly rokonszenvessé teszi. Paraszt hőseire - akiket, állítása szerint, szeret - úgy néz, mint etnográfiai csodalényekre, akikkel mindenféle furcsa történetek esnek, jóízű, kedélyes esetek, amiknek komoly elmesélése közben alig tudja visszafojtani a nevetését. Milyen jópofák is ezek a parasztok! Egy köztüzért erőszakkal borotválnak meg a cimborái, két legény abban versenyez, hogy ki tudja jobban pofonvágni a másikat, egy németet azzal tréfálnak meg, hogy megkínálják erős paprikával - úgye milyen jóízű esetek! - a legény úgy békíti ki a kedvesét, hogy leönti egy veder vízzel, a faluban a «kollegák» agyba-főbe verik új cimborájukat, hogy így próbára tegyék a bátorságát, és így tovább. Aztán vegyük csak azt, hogy mindnyájan tájszólásban beszélnek. Hát ilyen a szlovenszkói magyar paraszt... Ha néhány apró mai vonatkozást kiradíroznánk a könyvből, azt hihetné az olvasó, hogy valami békebeli adomagyüjteménnyel van dolga. S mégis biztató a könyv. Szombathy tud írni. Nemcsak abban az értelemben, hogy mindig gonddal és csínnal dolgozza ki kerekre formált kis történeteit, hogy ösztönös érzéke van az elbeszélés rejtett törvényei iránt, hanem abban a mélyebb értelemben is, hogy leganekdotikusabban elképzelt figuráinak is szájába tud adni egy-egy megjegyzést, amellyel váratlanul talpraállítja és emberibbé teszi őket, s néha meg tud nevettetni és meg tud hatni a legegyszerűbb eszközökkel...