Nyugat · / · 1932 · / ·
Csak egy pillanat amig a kés vagy a golyó átjárja a szivet.
De engem börtönre vetettek ártatlanul,
hónapok óta nem látom a napot mint aki megvakúlt
s nem tudhatom,
hány évig tartanak még fogva itt.
Legfőbb birám az Úr sincs velem,
ő is elhagyott,
- bennem minden összezavarodott -
ha emlékezetemben keresem, meg nem ismerem,
zord és kegyetlen mint pogány istenek a régi képeken.
Mindezt Te tetted velem.
Most arra kérsz, bocsássak meg neked,
nem enyhülhetek meg irántad,
nincs egyebem csak a gyülölet.
Mikor már nem bírtam a szenvedést,
egy fekete angyal szivembe tüzes üszköt vetett.
Erősebb ez a tűz mint a szerelem,
pusztítóbb mint a konkoly a tiszta vetésben,
konokabb mint az őrület.
Amíg szerettelek Téged, védtelek,
de most elpusztulok ha nem védem magam.
Minden elpusztúlt már, csak ez a láng maradt.
Nézd, már ég az egész határ.
E tüzes kohóban kést és acélpengéket kovácsolok ellened
türelmesen
mint egy fegyverkovács.