Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 13-14. szám · / · RICHARD ALDINGTON: HÁROM TÖREDÉK

RICHARD ALDINGTON: HÁROM TÖREDÉK
3.

Átmentek az úton Bushy Park mellett és beléptek a palota kapuján. Az épület Tudor-kori hátsóhomlokzata és egy másik magas fal közt terül el a vadon, az ősi angol kert, grandiózus arányokban, ahogy Bacon kívánta. Kert is meg «vadon» is; úgy értve, hogy megszámlálhatatlan virághagymákkal ültették tele (amit időnként meg-megújítanak); de különben vadon és magára hagyták. George és Elizabeth a gyönyörűségnek abban a váratlan elragadtatásában léptek be ide, amelyet némely fiatalember tud érezni a szépségek láttán. Százados fák emelték nagy legyezőiket, aranyzöld lombok csillámával, amik remegtek a könnyű szélben s mozgó mintákat feszítettek az ég gyengéd kékje alá. Az orgonák ép bontogatták sápadt szíveiket, zárt bimbóik karcsú szárait mutatva, melyek nemsokára kék és fehér virágok habjává ömlenek. A láb alá vadnövények méregzöld szőnyege terült, szélesen, sűrű virágok csillagképeinek zöld esti ege. Ott nyílt a vadliliom könnyű, karcsú, sárga harangja; egy másfajta, mely hófehér csipkegallérból dugta ki arany fejét; s a még pompázóbb dupla-liliom, mely olyan a másik kettő mellett, mint egy árúit mutogató kufár Florizel és Perdita között. És sokfejű fürtös virágok voltak ott, nehézillatúak; és csillagos nárcisz, oly mozgékony hosszú, nyurga, merev szárán, oly éles szemű, hogy csöppet sem látszott emlékeztetni a tóbabámuló, lankatag ifjúra; s a jácintkék, törékeny squilla, majdnem elveszve a buja füvekben; és maga a jácint, kék, fehér és piros, vastag szárával, s kelyhecskéit hátrapöndörítő megszámlálhatatlan harangjával. Közöttük álltak a tulipánok: a vörös mint nehéz borból fútt buborék; s a sárga, inkább kupa-formájú, érzékibben kitárulva a lágy, prémes méhek mohó látogatásai előtt; és a nagy tarka, aranyvörös, nemes és sötét, mint a spanyol királyok lobogója. Angol tavasz virágai! micsoda felelet furcsa, «kozmikus» bánatainkra, milyen egészséges és mégis gyengéd szemrehányás minden keserűséggel, minden mohósággal és kétségbeeséssel szemben, micsoda balzsam a sebzett szívekre! Édes virágok, örömei az esztendőnek, oly igénytelenek, nyájasak, oly öntudatlan bájjal teliek, távol a kertészek elkényeztetett kedvenceinek eredetieskedéseitől! Angol erdők tavaszi virágai, oly meglepőek sápadt egünk alatt, s kiket az angolok úgy szeretnek kertjeik buja tisztaságában; meglepő pompájúak, mint e sápadt fajta poétái! Ha a kikerülhetetlen fuit Ilium gyásza felhangzik London fölött, a nagy bombák észvesztő dörgései s a halálos gázok bűzös ködei közt, míg az égben sivítnak az aeroplánok: gondol-e majd a hódító szánalommal és gyengéden a virágokra és költőkre?