Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 12. szám

Bartalis János: A fa levelét hullatja...

a délelőtt néma ágyán fekszem-kelek,
bús árny vagyok, a csöpp udvarra kimegyek,
úgy nézem magamat, mint nehéz beteget,

egy öl fát beviszek, tűzre rakok lassan, halál-láng
éget, sorvaszt mély kín, a fejem porban,
haldokolok halálos tavaszban

az élet-jármán izzadságom-vérem csorg, egyre
csorg, az örök Kútból a Könnyek szent edénye
megtelik
s a többi földre csorg

a drága cseppeket szomjas föld beissza, de vetés
lesz belőlük, új-új ezerév
Idő eljár... a fa hullatja levelét.