Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 11. szám

Gellért Oszkár: Bábjáték

Színhely: Zöldellő nyoszolya.

Idő: A tavaszég mosolya.

Szereplők:

Kösöntyűk

Kerekded csésze

Jóillatú borok

Virágok szinméze

Tükröző halastók

Szőlőgerezdek

Hófehér juhsereg, most feresztett

Elefántcsonttorony

Szederjes bársony

Liljommal övezett gabonaasztag...

(S most föllépsz a színre én nagy Költőtársam
Salamon király, aki mindezt összeragasztod:)

«És lészen mint kösöntyűk a te tomporod
És a te köldököd, mint kerekded csésze
És a te ínyeid mint jóillatú borok
És a te ajkaid mint virágok színméze
És fogsorod juhsereg, most feresztett
És a te emlőid szőlőgerezdek
És elefántcsonttorony a te nyakad»

(A költő már lankad és el-elakad)

«És hajad fonatékja szederjes bársony»

(A költő már tünődik az elmuláson)

«És a te szemeid mint tükröző halastók
És liljommal övezett gabonaasztag
A te kis hasad, mátkám...»

(A költő följajdul a változás átkán
És elbucsúzik az ifjúságtól.)

S az álom ellibeg, dörömböl a valóság:
«És minden és minden csak hiábavalóság!»
S most fellép Salamon, a Predikátor.

Új Szín: Elsárgult nyoszolya.

Idő: Többé soha, soha.