Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 11. szám

Erdélyi József: Petre

Megelégelte odafenn
a málét meg a sóshalat,
lejött a kék hegyek közül
s elhozta Petre a nyarat.
Fején zsíros pörge kalap,
fogán szutykos cseréppipa,
vállán tarisznya és daróc,
meg egy kikalapált kapa.
Inge nem ért le köldökig,
rojtos gatyája térdig ért,
redves idétlen bocskora
kenőhájat hiába kért.
Körhaja szurokfekete,
kis bajsza, gyér szakálla is
fekete volt, mint a szurok,
fekete volt a hangja is.
Bőre barna lett volna tán
hó és hő nélkül is, akár
a napraforgó olaja. -
Római volt? Inkább tatár!

Bánta is ő az ősöket,
Petre, a jámbor padurán!
Őt hívta a fekete föld,
a nagy alföldi kánaán.
Egy füstös kalibája volt,
ha volt egy völgyben valahol.
Másé volt erdő, legelő,
másé esztena, nyáj, akol,
a hegyek érces méhe is.
Lenn a síkságon a cseléd
úrabb volt nála, télen át
megzsírozhatta kenyerét.
Mint az éh farkas télidőn,
tavasszal a hóolvadás,
úgy jött a kék hegyek felől
Petre a harmatos kapás.
Csillant a fényben, lecsapott
Petre, a harmados kapás,
mint egy földéhes óriás
fáradhatatlan vasfoga.

Nálunk volt Petre harmados,
anyámtól vette a tejet,
kenyeret aprított belé
és áhitatosan evett.
Látom ma is, a ház előtt,
kapanyélre támaszkodik
s anyám kedvéért magyarul,
kolomphangon panaszkodik:
kemény a főd, kéne eső,
csendes eső... Az asszonyok
incselkednek mindig vele
s ő széles szájjal mosolyog.
Ritkította a sorokat,
töltögette a töveket,
várta az égből az esőt,
az aranyszívű csöveket.
Álmainak aranyhegye
egy égigérő garmada,
aminek holtig, örökig
elég lenne a harmada...

Rég volt. Azóta Petre is
földet kapott tán idelenn
az Alföldön. Nem érdemel
földet senki, ha Petre nem.
Kastélyt kaptak az új urak,
százholdakat, míg egyet ő.
Ő visszasír a multba. Hejh,
az volt csak az arany idő:
volt ára a tengerinek,
elkelt a dolgos, durva kéz,
jól csengett és jól ropogott,
ha nem csurrant, cseppent a pénz.
De megbolondult a világ,
elvette Isten az eszét,
megverte sokatmarkoló,
kevesetszorító kezét...

Igy gondolkozhat, gondolom,
Petre, a régi harmados,
míg elvadult, szántatlan és
vetetlen osztályán tapos.
Neki ugyan mind egyre megy,
maradt ő máig, aki volt:
Petre, a harmados kapás,
a kizsákmányolt, kizsarolt.