Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 9-10. szám · / · Figyelő

Olasz irodalom

Révay József: Gabrielis Nuntii
Opera Omnia
 
Tutte le opere di Gabriele d'Annunzio - G. d'A. összes művei

Pazar pompával kiállított, 150 lapos prospektus-kötet hagyta el nemrégiben a sajtót: a facsimilek, a 35 remek kép, a szöveg szedése és nyomása a Bodoni-sajtó páratlanul tökéletes, ritka művészi élvezetet nyujtó teljesítménye. A prospektus elmondja, hogy nemzeti részvénytársaság alakult Olaszországban a király és a Duce védnöksége alatt d'Annunzio összes műveinek kiadására, 6 millió líra alaptőkével. A teljes kiadás a modern nyomdatechnika olyan tökéletes diadala lesz, amilyen még nem volt a világon. 40 kötetben jelennek meg Montenevoso hercegének írásai, mintegy 12.000 lapon, 2501 példány velinpapiron (ára példányonkint 6000 líra), 209 példány japán imperiál papíron (18.000 líra), 6 példány pergamenten (de ebben a kiadásban csak egyes művek fognak szerepelni) s végül ugyancsak pergamenten készül 3 példány, tiszteletpéldányul a király, Mussolini és a szerző számára. Négyféle kötésben kerül forgalomba a sorozat, a kötések ára 50 és 1000 líra közt mozog. Maga a szerző eddig 80 kötet címét állította össze, ebből még kb. 17 kötet nincs megírva, sőt a jegyzéke végére ezt is odaírta: et ultra?

Nemzet még költőt igy nem ünnepelt, - ég tegyük mindjárt hozzá: igazi érdemén felül. Jó egy emberöltővel ezelőtt a kis magyar nemzet több mint 100 kötetes nemzeti díszkiadást rendezett Jókai műveiből s tudtommal ez a kiadás Párizsban is becsületet szerzett kiadójának. Sem azelőtt, sem azóta ekkora arányú hódolat nem jutott írónak. A prospektus hangja arra enged következtetni, hogy ez a hódolat nem az idejétmúlt írónak, hanem inkább a tüzes harcosnak, az Arditi kapitányának, Fiume meghódítójának s kormányzójának, Montenevoso hercegének szól. Mert őszintén meg kell mondanunk, hogy d'Annunzio, a 68 éves író, nemcsak túlírta, hanem túl is élte önmagát.

A prospektus hangsúlyozza, hogy az író legnagyobb ereje: ragaszkodása a hagyományhoz és emellett tökéletes modernsége, mindenekfelett pedig őserejű olaszsága és nyelvének csodálatos tisztasága. Ezekkel a megállapításokkal szemben tisztelettel különvéleményt jelentek be, amely - meggyőződésem szerint - egyúttal a mai kritika véleménye is.

Igaz, hogy d'Annunzio első nagy epikus-erotikus költője Olaszországnak, de éppen ebben a megállapításban benne van a különvélemény legfőbb érve is. Az író nemcsak a nőt és a szerelmet, hanem az élet minden formáját érzéki módon tudja csak szemlélni s ebből a központi szemléletéből fakad minden más hibája: mindig, ma, 68 éves korában is, lázas és lelkes ifjú, fiatal óriás, akit a szavak mámora és gyönyöre hajt; nincs belső fékje, nincs mértéke, korlátja, nem tud komponálni, nincs kritikai és történeti érzéke, noha történelmet csinált; nincs meg benne a hérosz, az apostol, a mártir öntudatos keménysége. Minden hatást felvesz, minden újat, divatosat azonnal utánoz. Az artisztikus pózok és a szép gesztusok klasszikus nemzetének legtökéletesebb kivirágzása: mint mindenben, stílusában is retorikus, szertelen, groteszk, bombasztikus, heroikus és patétikus, a heroizmus és a pátosz belső feszítő ereje nélkül. Stílusvirtuózitásai, stílusromantikája egy tehetséges és nagyratörő gimnázista világbajnoki bravurjai. Stílusának antik, sőt archaikus pompája, barbár és nyers neológizmusai egy egész emberöltőt megmételyeztek; a mai olasz próza is sínyli a dannunzionizmust; alig van néhány egészen kivételes írója a modern olaszságnak, aki ki tudott szabadulni ennek a stílusromantikának gyilkos és mindent szavakba és retorikába fullasztó hínárjából: Borgese, Fracchia, Bontempelli a jobbak, akik európai színvonalra tudtak emelkedni s hiszem is, hogy velük új, dannunziómentes stílus tör utat magának és az írás lelkének, a gondolatnak.

De legyünk igazságosak. Ez az ünnepélyes, áradó, hömpölygő s mindent magába fullasztó stílus d'Annunzio verseiben a modern olasz líra remek alkotásait hordozza. Költészete igazi költészet, aminthogy d'Annunzio nem is epikus, hanem vérbeli lírai temperamentum. Hogy a költő áttörte a líra láncait és epikává terebélyesítette lelkének lávás kiáradását: az a megállapítás lényegén nem változtat. Vannak versei (Pioggia nel pineto, Morte del cervo, a csodálatos Alcione), amelyek igaz értékei maradnak a költészetnek. Az Odi Navali és a Canzone del Quarnero mutatják igazi arcát: ezek a versek közvetlenül a heroikus akcióból születtek, ezekben «uni il canto e la spada». Tyrtaios.

A Tyrtaiosnak szól az apoteózis. Nagyszerű apoteózis, fejedelmi ajándék. Húszezer líra negyven kötetért. Nagyszerű. Vajjon Dante mennyit ér?