Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 9-10. szám · / · Figyelő · / · Norvég irodalom

Török Sophie: Az okos leányzók
Sigrid Undset regénye - Kner-kiadás

Sigrid Undsetnek ez a második magyarul megjelent könyve, de úgylátszik, sem a pár év előtt nálunk forgalomba került «Tavasz», sem ez «Az okos leányzók» nem tartozik a svéd írónő jelentékenyebb alkotásai közé. A híres «Kristin Lavrans datter» és egyéb nagy történelmi regények szerzőjét tehát egy ifjúkori kis regénye s e pár rövid novella alapján kell a magyar olvasónak megismerni, törmelékekből összeállítani egy gazdag és sokoldalú író arcképét.

Lefler Béla kis életrajzából megtudjuk, hogy Sigrid Undset a svéd irodalom leghíresebb fiatal és harcos tagja. Harcosa a nők ügyének és a katolicizmusnak - de e novellákból ítélve a harcosság nem lehet jellemző Undsetre; harc és program - s a programokkal rendszerint együttjáró türelmetlenség rokonszenves módon hiányzik e művekből.

Az okos leányzók címet hordó kis kötet három novellát fűz össze. Mindegyiknek nő a hőse, a legkülönfélébb korú, rangú és egyéniségű nők, a legkülönfélébb tragédiákba bonyolódva és küzdve kegyetlen és kibogozhatatlan sorsukkal. «Az okos leányzók» vaskost és humorost sejtető cím szinte gúnynak hat e kötet élén, s nem látszik szerencsésnek, noha a fordítás egyébként kellemes.

Nem itt egyetlen okos leányzóról sincs szó. Kiránduló kislányokat látunk, kik előtt egy véletlen apró eset leleplezi, hogy nem egymásért rajongó igaz hű barátnők ők, bosszú és gyűlölet bujkál a szív eltakart redőiben. És megismerünk egy haszontalan asszonyt, kit imád a férje s egy derék asszonyt, kit ugyanez a férfi szerencsétlenné tesz. A harmadik novellában egy egész regény anyaga sűrűsödik: egy gyermektelen és férjétől elhanyagolt asszony arra szánja magát, hogy egy bukott lány veszendő csecsemőjét magához fogadja, de hirtelen felbukkan a vérségi anya, kócosan, cifrán, s az anyaszív fellebbezhetetlen frázisaival jogaira hivatkozik. Különös párbaj folyik, hol a hősök kicserélt szereppel játszanak, s az édesanya elviszi a gyermeket az «idegentől».

Ennyi e három novella vázlatos anyaga, de belső szépségükről alig lehet ismertetésükkel számot adni. Sigrid Undset reális szemmel lát, de nemes objektivitása valami magasabb légrétegbe emeli a tárgyakat. Szavai egyszerűek és nyugalmasak, egy szelíd és bölcs ember jósága él bennük, megindít, anélkül, hogy megindulását elárulná.

E novellák már az első mondatoknál valami különös és vonzó idegen világba vezetnek - nem tudom, az idegen nevek varázsa volna ez, szavak mágiája? Két kislány sétál az utcán: amit látnak, s amiről beszélnek, emiatt történetük talán a Józsefvárosban is folyhatna. De Sif-nek és Elnának hívják őket, ismeretlen ízű cukrot szopogatnak, s a Drammensveiren sétálnak, kompon utaznak Bygdő nevű szép hegy felé. Valami éles és híg levegőt érzünk mindennapos kis dolgaik felett, a fjordokat érezzük vakítani a háttérben, az egész világ valami könnyebb és tisztább matériának látszik, mint a mi zsíros és nehézkes világunk, mintha minden arc és ház és hegy különösen éles és finom körvonalak kontúrjával állna elénk. Nem hinném, hogy e vonzóan északi hatás pusztán exotikus főnevek alkalmazásával elérhető volna. A hangulat mélyebb ennél, egy jó írónak hangja ez, tiszta és becsületes hang kicsi és nagy dolgok között.

Ha egy szobába vezet, s leírja a környezetet, olyasmit lát, amit férfi író is láthat, de mégis érezzük, hogy ő azt is tudja, miért fog el kínos vagy derüs vagy közömbös érzés, ha valamely küszöbre lépünk? mitől üde egy gyermek? és mitől visszataszító egy megvetett ágy? Alig mond pár szót: de már érezzük a rejtett port a szekrény alatt, vagy a friss szappan szagát a tiszta ingen - ilyen apróságokban leplezi le magában az asszonyt Undset. Miközben ír, tolla emlékszik az egykor megismert női munkák mély és titkos rendjére.

De nemcsak lélekző szobákat ismer: szomorú asszonyokat kis kötelességek és nagy gondok között, kevéssé ismert tipusok lépnek közelebb hozzánk, egyszerű életüket gyakran komplikálttá teszi a fájdalom, melynek szorításában új mozdulattal villanak elénk.