Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 9-10. szám
Mögötted megint egy.
S megint egy este. Vetkezel.
Már így az inged!
S óh hányszor hallottad mormolni a szád:
Megint egy.
Előtted megint egy.
Óh hányszor fogadott ez a közönyös tekintet
S ez a kar lemondón óh hányszor legyintett,
Hogy mindegy!
Hogy minden mindegy!
S csuklódon a véred halálig ömölve
Befestené pirosra az inged?
Nem mindegy! Nem mindegy!
S a Tükör mögött tárul a sirontúli Tér
S világol az Örök Tekintet.