Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 9-10. szám

Illyés Gyula: Fiatal asszony

Ugy ébredtél, oly nesztelenül, mint egy madár.
S most kérdeznéd életedet -
Kis szemed pislog, - künt süt a nap már,
igen, egy új nap érkezett.

S tán röppennél is már, oly könnyü vagy, oly boldog,
frissen hunyorogsz a napon,
puha arcod kis gödreiből mosolyok
szálldosnak szabadon.

Boldog a test s te jószivvel véle vigadsz, hogy
ujra meglelte helyét, -
forgolodj csak, duruzsolj, - mint a patak, ha
érzi a nap melegét.

Lám, ujraszülettél... vár a világ már,
hogy zord tárgyai közt
elkanyarogtassa kicsi sorsod, rázza nevetve
bujkáló örömöd.

Nézd, hogy nyúlna feléd sikos ujjaival már,
az ablakon át ügyesen
hogy csiklandozna a vén hunyori, hogy csak a hangod
hallja, naiv szerelem.

Szökkenj hát, mint a patak, röppenj hát, mint a madár,
verd föl bús életemet,
e kietlen völgyet, a hajnali s alkonyi pirnak
páros rácsa megett.

Mindezt a néma vidéket! amely, lásd, annyi tavaszból,
annyi tavaszból, annyi csapat
elsuhanó szép évszakból nem tartott vissza borongó
dombjai közt csak egy madarat...