Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 9-10. szám

Martin Andersen Nexö: Reggel

A Nyugatnak

(A nexői sziklán)

A kősózöld tenger kizsong,
egy fénycsik rászakad;
belül a tömpe horizont
mutat rőt házakat.

Amott a tüzcsóvás Nap ád
ezer s ezer jelet;
emitt párásan leng a nád
a puha part felett.

A kis falu fejest bukik
a tükrös viz alatt;
egy bárka a szélső zugig
hajszol minden halat.

Most feltünik egy büszke brigg -
zászlója messze lát!
S a bárka meghátrál a hig
tajtéktorláson át.

Szétszáll a hajnal friss szele.
De a járgány zörög
s a briggel usznak part fele
a lassu habkörök.

A roppant menny - kék és arany -
csupa csöpp máglya már,
hogy a Nap lángján hangtalan
ujjámosdjék a nyár. - -

A matróz kémli az eget,
aztán dolgára megy;
égő szirtasztalom megett
sötéten ül a hegy.

Később a hátfal szürke lesz,
ormán uj fény csap el - -
lentről földöng pár kósza nesz,
a tanya népe kel.

A gazdapárra egy rideg
sugár pászmája ring.
A férfin néhány rongy fityeg,
a nőn csupán egy ing.

Majd gyémántharmat hull miránk
a reggel halk lehén;
s versenyt repes a pást iránt
a sok lud és tehén.


 

 
Martin Andersen Nexö