Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 9-10. szám
Az elefánt a cirkuszban a vízözönelőtti korokat jelképezi, mert a zsiráfon kívül az elefántok voltak az egyetlen lények, melyek ormányukat az Általános Vízözön árja fölé emelve utoljára vettek lélekzetet.
Mind a durvaság forgókorongja gördül ki, mozgatva gépezete otromba szerkezetét, mely kőkerekekből áll s recseg, mint a földrengés.
Vándor-színtársulatok utazó-batárjának rémlik, melyben még benne ülnek azok a bérgyilkosok, kik a Szent Mihály lován vitték őt. Kobakja telistele van göcsös kelevényekkel, mintha minden ajtó szemöldökfájának nekiment volna s birkózott volna az erdő magasba ívelő ágaival.
Ormótlan a ruhája, szörnyen vasalatlan, de nadrágja mégis oxfordi divatúnak tetszik, mert ő viselte elsőül ezeket a bő, pötyögős nadrágokat.
Orrmánya oly érzékeny, mint egy labda-verő, mely a labdákat keresi örökösen-ügyeskedve, bár inkább egy kisfiút látszik keresni, hogy odalapítsa a háztetőhöz, ellenben ez az orrmány azonnal megszelídül, azonnal udvariassá válik, mihelyt a porond bársony-dobogójához közeledik s aztán úgy érezzük, mintha valamit mondani akarna fülünknek, vagy mintha azt akarná, hogy mi mondjunk neki valamit, akár a süket, aki átnyujtja a hallótölcsért. (Alapos a gyanunk, hogy orrmányában tartogatja szemét.)
Mint legtöbb állat tárgyak és más állatok törmelékeiből készült, egy darab kígyóból, viziló részeiből, medve szeméből, dohánypalánta szíkleveléből, ásatag aszfalt göröngyeiből, oszlopok hulladékából, portékák takarására használt vitorlavászon cafatjaiból, csavargó lábaiból és billiárdgolyókból, melyeket agyarrá olvasztottak össze.
Mily gonosz pofája van, mikor füleit ráncolja! Mily nyavalyás, bármily makkegészségesnek is látszik! Csupa ránc és redő! Pirinyó szemecskéi egy mély folt közepén ragyognak, mintha vonaton szénpor piszkította volna be.
A hasonlatok gépfegyvere örömest puskázik rá.
Az elefántnak térképszerű bőre van.
Az elefánt a gyomrában egy fényképészt rejteget, orrmánya ennek a fényképésznek karjai, ezzel szakadatlanul a kis gumilabdát keresi, hogy elkattintsa a gépet, de nem leli. Mily óriási nagyításban tükrözhetünk benne! Ép ezért mindig «barátságos arcot vágok», mikor egy elefánt elé állok.
Az elefánt az ősi sártól szutykos, mintha nemzedékek óta sarat hányt volna.
Eleven szalmazsák, összeábdált harciszekér a karthágóiak korából. Önműködő öntözőkocsi.
Összetört léghajó vagy földszint-futó Zeppelin.
Az elefánt, mikor fölkel a földről, olyan, mint egy ókori barlang mely talpra áll.
Bájtalan állat, hiszen megengedhetné magának, hogy csinosan kigöndöríttesse agyarát, de ezt sohase teszi.
Tiszteletbeli tagja az ötszázkilósok egyesületének.
Lapítóhenger országutak javitására.
Trotyakos uraságoktól levetett bugyogó.
Kenetes zeneőrült, aki szentül hiszi, hogy kitűnő hallása van. A nemtörődömség marhakocsija.
Átmenet az ingó és ingatlan tulajdon közt.
Eszményi dajka, aki iskolába viszi a kisfiúkat s ott orrmányával emeli le őket nyugodtan, mintha kezével emelné le.
Felülmúlhatatlan gép lakások alapos portalanítására.
Az elefántok úgy fujják orrmányukon a párát, mintha holmi ménkűnagy havannát füstölnének.
Az elefántok kora onnan ismerszik meg, vajjon sárga-e agyaruk?
Az elefántok dagálynak és apálynak vannak alávetve, akár a tengerek s állandóan inognak, mintha egy régimódi keringőre emlékeznének, mely mindössze két ütemből áll.
Az elefánt kürtölése félig oroszlánordítás, félig lónyerítés s úgy kürtöl, mintha orrmányát magasba szögezve az Utolsó Ítéletet hirdetné meg, oly örjöngő dühvel, mintha öblös, valódi jerikói kürtöket recsegtetne.
Erdők csillagos éjszakáin az elefántok azzal foglalatoskodnak, hogy orrmányukat békésen az égre nyujtják, s eloltogatják vele a csillagokat. Mikor nemi gerjedelem fűti őket, kitörő tűzhányókhoz hasonlítanak, melyek mindent elhamvasztanak.
Az elefánt orrmányára vonatkozólag különböző feltevések lehetnek: vagy azért van, hogy fölhörbölje vele azt a mandolás-szörpöt, melyet sohase tesznek eléje, vagy pedig holmi eltévedt kar ez, mely sohase kászolódhat ki a ruhaujjból, mert - szegény szerencsétlen - rosszul vette magára a kabátját.
Vannak elefántok fark nélkül, mert valaki addig húzigálta farkukat, míg végül kitépte, mint ahogy kiráncigálják egy befalazott kapu csengetyű-fogantyúját, vannak aztán más elefántok agyar nélkül, mert ezt a kínai császárok ínyesfalat gyanánt eszik s nagyon előkelő urak véleménye szerint nincs is a világon különb csemege, mint az «agyarcsontvelő».
Rendszerint hamis agyaruk van, ezt a szelidítő, minekelőtte ágyba megy, lecsavarja, s akkor párnája alá dugja.
Hasonlókép orrmányuk is azokhoz az öntözőcsövekhez hasonlít, melyeket a szél lassan lenget boltok nyílt kirakata előtt, vagy azokhoz a szerszámokhoz, melyek vízzel látják el a sivatag locsoló-lajtjait.
Ez a kérges állat, mikor megjelenik a cirkuszban, afféle harciszekérnek tetszik, mely belül tele van bohóccal.
Attól tartani, hogy egyszerre fölfalja a hölgyek csinos kalapját, kik megostromolják a porondot, s azokat a kávészín kalapokat, melyek mitsem sejtve pihennek a porond-szegélyező bársony-karfa fölött.
Az elefánt mindenekelőtt azért érdemli meg tiszteletünket, mert ő lesz az egyetlen állat, mely legtovább él az állatkertekben, mikor majd mérgező gázak záporoznak a városokra. Azon a napon valamennyi állatkert elmadártalanodik s mihelyt a támadás véget ér, nincs többé állatkert, minden állatot megöl majd a gáz - vajjon ki biggyeszt gázálarcot az oroszlánra vagy a jaguárra? -, csak az elefánt marad épen, mert ő az egyetlen állat, amelyik a teremtés kezdetétől fogva viseli gázálarcát, melyet - keményen - maga a Teremtő erősített oda koponyájához.