Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 7. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészet
A Nyugat huszonötéves jubileuma óta tartozom ezzel a néhány sorral:
Egész könyvtárat tesz ki, amit a Nyugat könyveiből megformált. Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének; Elek Artúr: Álarcos menet; Biró Lajos: Családi tűzhely; Ignotus: Kísérletek; Heltai Jenő: Kis mesés könyve és versei - nagy változatossággal mutatják Falus találékonyságát az egyszerű s tartózkodó kiállítású s mégis újszerű és artisztikus címlapok megtervezésében.
A könyvművészetet, a nyomtatás művészi megformálását persze nálunk sem Falus honosította meg. Megvolt régen, elevenen élt a nyomdászmesterek között; a XIX. század elején és még derekán is szinte minden valamirevaló könyv gonddal, hozzáértéssel és ízléssel kiállítva jelent meg. Később, a nyolcvanas és a kilencvenes években a mesterségnek ez a megbecsülése - általános jelenség - háttérbe szorult. Divatossá váltak a nagy díszmunkák, melyek előállításában a nagyotakarás és a tehetség többnyire nem volt kellő arányban. A század végén másod- és harmadleöntésű szecesszió szeszélyes útjain tévelygő címlaptervezés helyettesítette a becsületes, ízléses nyomdai művészetet. Falus igen kevesedmagával - magyar grafikus társaitól azonban függetlenül - magából a mesterségből indult ki; az allegorikus és a figurális elemet teljesen elhagyta s a takarékosan felhasznált dekoratív anyaggal is a szedőszekrényben található elemekhez alkalmazkodott. Betűi tisztán metszettek, jól olvashatók. Csodálatos és a józan ész számára érthetetlen, hogy a címírásnak ezt a legelső célját, feladatát és kötelességét, az olvashatóságot, rosszul értelmezett és alkalmazott dekoratív törekvések kedvéért annyian elfelejtették. Falus többnyire az egyszerű antiqua betűktípusból indult ki s eszébe sem jutott, hogy új betűformák kitalálására időt és gondot fordítson. A fekete alapnyomást kiegészítő második szín, a fontosnak kiemelése, a címszövegnek helyes, harmónikus, ritmikus elosztása: artisztikus munkájának ezek az alapelemei. Ami csaknem negyedszázaddal ezelőtt műveiben olyan újszerű volt, mai szemmel nézve inkább régies, archaizáló; az nem egyéb, mint a felesleges cifraságoktól megtisztított eredeti betű- és könyvkultúra továbbfejlesztése. Ennek a kultúrának szellemét müncheni, londoni és berlini évei alatt tette magáévá s haza már kész eredményeket, kialakult meggyőződést, érett formatárat hozott. A könyvművészet szempontjából különösen termékeny volt számára londoni tartózkodása, az angol levegő, amely egyszerre kedvez konzervativizmusnak és megokolt újnak; amelyben a nemes tradició soha nem szünt meg, de nem is volt ellensége logikus újításnak. Ez a légkör, az anyag megbecsülése, tárgyilagosság választékos előadásban: kétségen kívül ez felelt meg legjobban Falus egyéniségének. Angliában és még Németországban is módjában volt a legnemesebb anyag, a legjobb papír, bőrkötés, aranyozás, válogatott munka tervezését végezni. Nálunk már akkor is szegényesek voltak a viszonyok s Falus igen finom stílusérzékkel alkalmazkodott hozzájuk; a Nyugat könyvei például szolgálhattak és szolgáltak is friss, vidám, eleven, de amellett alapjában igen egyszerű tömegmunkához. Ha valamivel szabadabban dolgozhatott, annál jobb kedvvel mutatta meg, hogy az invenciónak, az előkelő ízlés eszközeinek milyen gazdag tárházával rendelkezik. Ha most elővesszük művei közül valamelyik, a szokottnál jobb kiadású könyvét, például Lengyel Menyhért merített papírra nyomott Taifunját, Szomory Dezső Nagyasszonyát, irigységgel kell gondolnunk az elmult időkre, amikor a magyar irodalom tartalomban is, formában is léleknek és szemnek egyaránt ennyi gyönyörűséggel szolgált. A Nyugat és kiadványainak indulása kétségen kívül fontos állomás volt Falus művészete számára; ennek igen változatos termével én ez alkalommal nem akarok részletesen foglalkozni. A Nyugattal kapcsolatos sikerei után tért át színpadi tervezésre, vált népszerűvé mint lakások, interiőrök tervezője, mint egyre univerzálisabb tevékenységű iparművész. Az utóbbi években könyvművészettel kevesebbet foglalkozik. A viszonyok megváltoztak, megromlottak, az érdeklődés ellanyhult. Éppen e változás miatt is gondoltam elmondandóknak ezeket Falus Elek és a Nyugat kapcsolatáról, amelyre, első fiatalságának, első itthoni sikereinek idejére, bizonyára ő maga is kedvvel emlékezik.