Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 7. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészet

Lengyel Géza: Falus Elek és a Nyugat

A Nyugat huszonötéves jubileuma óta tartozom ezzel a néhány sorral: Falus Elekről, aki már 1909-ben a lap első kiadványait s 1910 óta magát a folyóiratot is művészi címlappal ellátta, azt mondhatnám, hogy öltöztette, még pedig jól szabott, formás, csupán egyszerűségével feltünő ruhába; - ez az igazi elegincia. Annál kevésbé tartanám helyesnek, hogy a negyedszázad fordulóján megfeledkezzünk róla, mert Falus kiállító művész nem lévén, e lap körül végzett sok és becses munkája ellenére is bizonyos tekintetben háttérben maradt; a művészi kritika, amely többnyire a tárlatokat követi, vele keveset, vagy alig foglalkozott, neve inkább szűk körben jóhangzású. Ki tudja például a sok ezer ember közül, aki most már huszonharmadik éve naponta «AZ EST» olvasója, hogy e lap jellegzetes címbetűrajza és általában tipográfiai elrendezése Falus Elek műve? A Nyugat kiadványain legalább el lehet olvasni nevét, vagy monogrammját, bár gyakran csak nagyító üveg segítségével. Kemény Simon: Lamentációk; Babits Mihály: Levelek Irisz koszorújából; Móricz Zsigmond: Hét krajcár, ezzel a három könyvvel indultak, úgy tudom a Nyugat könyvei s úgy illet - s úgy is történt, - hogy ezek külső megjelenésükkel is különbözzenek az akkor szokásos sablonkiadványoktól. A Nyugatnak a könyvei irányították Falus Elekre néhány magyar kiadó figyelmét, a Nyugat vezetői közül viszont Ignotus vette észre, kinek érdeklődését igen nagy körben nem kerülte el az, ami könyvvel, irodalommal, tartalmi és formai ujítással összefüggött. Falus a Nyugat megindulása idején Berlinben dolgozott a legjobb kiadóknak, kiknek könyvei megfordultak Ignotus kezén s megfordult a Jungungarn is, Vészi József berlini németnyelvű magyar folyóirata, fekete-vörös magyaros ízű táblájával. (A Nyugat első Falus-címlapja is fekete-vörös nyomású, de színben, formában diszkrétebb, a tervező művész nagyon finoman mérte le s fejezte ki a két város, a két folyóirat, a kétféle cél különbségét.) A Münchenen és Londonon keresztül Berlinbe került magyar művészt Ignotus igen megtisztelő hangú levélben invitálta a Nyugat gárdájába; így történt, hogy csakhamar Falus választékos ízlése formálta meg a Nyugat publikációinak tábláit és címlapjait.

Egész könyvtárat tesz ki, amit a Nyugat könyveiből megformált. Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének; Elek Artúr: Álarcos menet; Biró Lajos: Családi tűzhely; Ignotus: Kísérletek; Heltai Jenő: Kis mesés könyve és versei - nagy változatossággal mutatják Falus találékonyságát az egyszerű s tartózkodó kiállítású s mégis újszerű és artisztikus címlapok megtervezésében.

A könyvművészetet, a nyomtatás művészi megformálását persze nálunk sem Falus honosította meg. Megvolt régen, elevenen élt a nyomdászmesterek között; a XIX. század elején és még derekán is szinte minden valamirevaló könyv gonddal, hozzáértéssel és ízléssel kiállítva jelent meg. Később, a nyolcvanas és a kilencvenes években a mesterségnek ez a megbecsülése - általános jelenség - háttérbe szorult. Divatossá váltak a nagy díszmunkák, melyek előállításában a nagyotakarás és a tehetség többnyire nem volt kellő arányban. A század végén másod- és harmadleöntésű szecesszió szeszélyes útjain tévelygő címlaptervezés helyettesítette a becsületes, ízléses nyomdai művészetet. Falus igen kevesedmagával - magyar grafikus társaitól azonban függetlenül - magából a mesterségből indult ki; az allegorikus és a figurális elemet teljesen elhagyta s a takarékosan felhasznált dekoratív anyaggal is a szedőszekrényben található elemekhez alkalmazkodott. Betűi tisztán metszettek, jól olvashatók. Csodálatos és a józan ész számára érthetetlen, hogy a címírásnak ezt a legelső célját, feladatát és kötelességét, az olvashatóságot, rosszul értelmezett és alkalmazott dekoratív törekvések kedvéért annyian elfelejtették. Falus többnyire az egyszerű antiqua betűktípusból indult ki s eszébe sem jutott, hogy új betűformák kitalálására időt és gondot fordítson. A fekete alapnyomást kiegészítő második szín, a fontosnak kiemelése, a címszövegnek helyes, harmónikus, ritmikus elosztása: artisztikus munkájának ezek az alapelemei. Ami csaknem negyedszázaddal ezelőtt műveiben olyan újszerű volt, mai szemmel nézve inkább régies, archaizáló; az nem egyéb, mint a felesleges cifraságoktól megtisztított eredeti betű- és könyvkultúra továbbfejlesztése. Ennek a kultúrának szellemét müncheni, londoni és berlini évei alatt tette magáévá s haza már kész eredményeket, kialakult meggyőződést, érett formatárat hozott. A könyvművészet szempontjából különösen termékeny volt számára londoni tartózkodása, az angol levegő, amely egyszerre kedvez konzervativizmusnak és megokolt újnak; amelyben a nemes tradició soha nem szünt meg, de nem is volt ellensége logikus újításnak. Ez a légkör, az anyag megbecsülése, tárgyilagosság választékos előadásban: kétségen kívül ez felelt meg legjobban Falus egyéniségének. Angliában és még Németországban is módjában volt a legnemesebb anyag, a legjobb papír, bőrkötés, aranyozás, válogatott munka tervezését végezni. Nálunk már akkor is szegényesek voltak a viszonyok s Falus igen finom stílusérzékkel alkalmazkodott hozzájuk; a Nyugat könyvei például szolgálhattak és szolgáltak is friss, vidám, eleven, de amellett alapjában igen egyszerű tömegmunkához. Ha valamivel szabadabban dolgozhatott, annál jobb kedvvel mutatta meg, hogy az invenciónak, az előkelő ízlés eszközeinek milyen gazdag tárházával rendelkezik. Ha most elővesszük művei közül valamelyik, a szokottnál jobb kiadású könyvét, például Lengyel Menyhért merített papírra nyomott Taifunját, Szomory Dezső Nagyasszonyát, irigységgel kell gondolnunk az elmult időkre, amikor a magyar irodalom tartalomban is, formában is léleknek és szemnek egyaránt ennyi gyönyörűséggel szolgált. A Nyugat és kiadványainak indulása kétségen kívül fontos állomás volt Falus művészete számára; ennek igen változatos termével én ez alkalommal nem akarok részletesen foglalkozni. A Nyugattal kapcsolatos sikerei után tért át színpadi tervezésre, vált népszerűvé mint lakások, interiőrök tervezője, mint egyre univerzálisabb tevékenységű iparművész. Az utóbbi években könyvművészettel kevesebbet foglalkozik. A viszonyok megváltoztak, megromlottak, az érdeklődés ellanyhult. Éppen e változás miatt is gondoltam elmondandóknak ezeket Falus Elek és a Nyugat kapcsolatáról, amelyre, első fiatalságának, első itthoni sikereinek idejére, bizonyára ő maga is kedvvel emlékezik.