Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 6. szám
Gondolj reá: mikor egynapos korodban
Kis ökleidet halántékodhoz emelve
Először húnytad le a szemedet aludni:
Ha akkor egy új, titokzatos gép
Lefényképezte volna legelső álmaidat
S utánok a többit rendre mind
Csecsemőkorodtól életed alkonyatáig:
S gondolj reá: ha az álmok e rengetegét
Most film pergetné vissza előtted: -
Nem érthetetlenebb-e
S zagyvább és esztelenebb
Még ennél is az a másik
Az a másik film, amelyik
Hatezeréves történetét mutatja
Emberfajtádnak a földön?
S gondolj reá: ha talán csak
Ez is álom?
Embertelen álom,
Ez a hatezer év, amiből
Egyszer mégis fölébredsz?
Egyszer: ha majd a lidércet
Nem bírja már el a melled,
Ha mind a kiontott vér s könny
Már ajkadig ér és ellep,
Akkor: mielőtt odavesznél
Egyszerre üstöködbe kap egy hajnali hűs lehellet,
S füledbe suttog: - Eszmélj,
Eszmélj! vad álmaidnak hinárjából kiemellek.
S ha így sem és ha mégsem?
Ha nem ébredsz?
Ha talán többé sosem ébredsz?
Akkor: szakadhat a film majd!
S halálba fordul az álmod.
Fölnyargal az ár a hegyek csúcsáig,
Lesöpör, s méhébe visszatemet.