Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 5. szám
Ideje már felemlegetni
azt a dicső napot,
mikor a nagyságos kisasszony
hosszu szoknyát kapott.
Eljöttek az ország legelső
fiatalurai,
hintóikban a világ legszebb
parádéslovai.
Vörös gépkocsin egyedül egy
bárósodott zsidó, -
azt hitte, hogy a ranghoz rangos
lány is lesz eladó.
Gróf, herceg, nagyság és méltóság,
fenség és kegyelem...
A hölgyeken gyémánt, igazgyöngy
és suhogó selyem.
Szárnya volt minden táncosnőnek,
angyal volt valahány,
majd kinézte szemét szakácsné,
szolgáló, szobalány.
Tűzijáték vonta homályba
a csillagos eget,
vakítva a világtól elzárt
szegény cselédeket.
Egy részeges kocsis szemében
megvillant valami. -
El kéne állni minden útat,
fel kéne gyujtani,
hogy tűzből vasba, iszonyú
halálba fussanak,
egy üszkös rom legyen a kastély,
mire felkél a nap...
De csendőrök járták körül
a kastélyt, a határt
s a vasvillás-csóvás kurázsi
vackába retirált.