Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 5. szám
Gyermek voltam és férfi lettem.
De tavasz, az ifjuság hol van?
Felhők közt kis fényre emlékszem:
két napra, mikor ifju voltam.
Szörnyű esztendők nevelése,
keserű szivű, kora-érett,
virágzásom vad vihar tépte
erről szót ez a kis történet.
Történet? Ó egy villanás csak!
a kedves arcok, kik nevetve
percre föltüntek, mint az árnyak
futnak vissza a sűrü estbe,
a vak homályba, honnan félve
egy ismert hangra fölmerültek.
Ha szólni kezdek, azt remélve
szólok, hogy visszacsaljam őket.
Két tiszta nap, mint szigetecske
a szörnyű évek óceánján!
két magas nap, mint sziget s benne
egy fürgén forgó kis parasztlány,
ezt szeretném látni mégegyszer
s a földet, - ahogy akkor láttam!
fénnyel, lobogó friss szinekkel,
világkezdeti ragyogásban...
• I.
• II.
• III.