Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 2. szám · / · Vass Tamás: Élvemaradottak útja

Vass Tamás: Élvemaradottak útja [+]
Az utolsó hadgyakorlat a Bácskában
X.

A tisztek a Pest-szálló nagytermében gyülekeztek. Sokan voltak, négy huszárezred egész tisztikara.

Forbáth altábornagy vezette a megbeszélést.

Megbeszélései inkább komikusak, mint érdekesek szoktak lenni. Nem valami jeles katona s nem túlságosan intelligens ember volt. Hogy ilyen magas polcra jutott, azt csupán szerencséjének és főleg törtetésnek köszönhette. Sokan azt állították róla, hogy nem is annyira ő volt a törtető, mint inkább a felesége, akinek az volt a nagyravágyása, hogy férje sokra vigye. Ő tanulta meg vele a szabályzatokat, ő verte fejébe a hadijátékokat, ő dolgozta ki a harcászati feladatait. És úgy mondják, nem is rosszul.

Otthon az asszony viselte a csákót. «Az enyém Sára», ahogy mondani szokta, «kitünő asszony». Sára rokonságából volt egy fogadott fiú náluk, akit rajongásig szeretett a gyermektelen házaspár. Nem volt olyan baráti beszélgetése az altábornagynak, amiből hiányzott volna a «sógortól a fiúx», ahogy fogadott fiát emlegetni szokta.

Az elhízott, rossz arcú kapitány, a fogadott fiú most is itt volt a teremben és a hadosztály élelmezésénél szerepelt.

Rövid bevezetés után, melyben a tábornok elparentálta a trónörökös-párt, rátért a gyakorlat tárgyára.

A tegnapelőtti gyakorlat minden részletét leszólta. Minden ténykedést rossznak talált. Szidta a dolgok hanyag, könnyelmű kezelését. Minden harciatlan, minden katonátlan volt.

Egyeseket személyükben támadott meg. Némelyeket szigorúan feddett.

Előadását folyékonyan, de rettenetes magyarsággal tartotta. Némely kifejezésénél ajkukba haraptak a jelenlévők, hogy el ne kacagják magukat.

- Főhadnagy úr! - kiáltott rá Bedő főhadnagyra, - miért nem fette iránynak a szénabagolyot?

- Én utasítottam százados urat már a megindulásnál, hogy irányok a fákok, ahol az ágyúk dörgölőznek!

- Kérem, őrnagy úr, ezt otthon lófán kellett volna gyakorolni!

- Állatorvos úr Schweiger, ön egy hanyak emper, sokszor hívtam már fel figyelmét arra, hogy penész a ló szájába!

- Zászlós úr, miért nem kancolta fel nyompa?

- Nagy tizedes, te tisznó, majd én adok neked! Dolok csinálni nem, menázsi enni sok! Úgy ütlek pofon, hogy csak velők megmaradja.

A hadosztályban Takács főhadnagynak van a legtöbb humora. Ő nem nevet, komoly, bólogató fejjel jegyez minden kómikus szót. Az előadás után, egész összpontosítás alatt ezekkel fogja mulattatni bajtársait. Kitünően tudja a tábornokot utánozni, kész szinész a komikus arcú huszártiszt.

Rettenetes elképzelni is, hogy ilyen és ehhez hasonló osztrákokból vedlett tábornokok fogják vezetni háború esetén a színmagyar ezredeket. Ezeknek semmi közösségük nincsen a nemzettel. Az ilyen Habsburg-lakájok, akiknek nem fáj a magyar faj sorsa, a magyar haza, minden áldozatra képesek, csak hogy a császárnak kedveskedjenek.

Tamás komolyan hallgatta a megbeszélést, neki elvette a kedvét a nevetéstől az a legyőzhetetlenül rossz előérzet, amit eddig soha nem ismert. Ki akarta verni fejéből a rossz gondolatokat, de nem tudott megbirkózni velük.

Szomorúan nézegette azt a sok mosolygós, fiatal arcot. Mennyi gondtalan arc, milyen kevés gondolkozáshoz szokott homlok. Milyen gyorsan napirendre tudnak ezek térni az események felett!

Vajjon ha jövő ilyenkor ismét össze kellett is jönniök, hányan hiányoznának? Hány fiatal, életvidám arcon szántanak addig végig a férgek? Hány fürge tiszt válik addig nyomorékká, hány kar lesz béna, hány szemre borul örök sötétség?

Minek itt ma sokat iskolázni? Hiszen egy év múlva több tudása, sokkal több tapasztalata lesz a jelenlevő legifjabb kadettnek is, mint ma a legidősebb generálisnak.

A megbeszélésnek vége.

Halk moraj, sarkantyúpengés, kardcsörtetés és a tisztek legnagyobb része sörözni megy.

Szó sincs már a gyilkosságról. A berlini lovasolimpiádot tárgyalják a söröző-asztaloknál.

 

[+] Örömmel közöljük ezt az írást. Szerzője tényleges tiszt, huszárszázados volt a háború kitörésekor. A gorodoki híres huszárroham alatt megsebesült, fogságba került s Oroszországból csak a forradalom után került haza. Férfias, őszinte és pompás írásában átéljük a háborút. Egy magyar hősi katona érzésein át új színt kap a magyar sorstragédia. M. Zs.