Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 2. szám
Tiszám sárguló homlokát
belepték legszebb virágai;
az öreg gyermek játszadoz
habot ver, locsol fölébük.
Öregebb talán az Istennél
évente egyszer virágos
kékruhás fecskék köszöntik
a partjain vetkőző lányok.
A város mellette van
úgy nőtt a mellére lassan
mint a gyermek édes csücsöre
anyja jövendő életére.
Öröme bánattal határos,
néha tavaszkor kelleti magát
ilyenkor megbánja és visszalép
télig zakatol medrében.