Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 1. szám · / · Figyelő · / · Illés Endre: Forr a bor

Illés Endre: Forr a bor
Móricz Zsigmond új regénye
2.

Egészen pontosan: a századforduló ifjúságának regénye.

Mint a pezsdülő, zavaros must: forr, hánykódik, alakul, tisztul előttünk húsz nyolcadikos, fiatal diáklélek, majd a matura után észrevétlen-hirtelen néhányan - a kiütköző úri s férfikomiszság csalhatatlan jeleivel - már «felnőtté» is érnek.

Évjáratuk: az 1899-es.

Amire a regény végére érünk, ez a húsz diák mintha utánaszámlálhatatlanul megsokszorozódott volna: a szomszédos s a távolabbi, az egész ország összes iskoláinak ifjúságává. S ez az egy évjárat - a teljes multszázadvégi s e századeleji generációvá.

A Forr a bor lényegesen különbözik tehát tartalmi elődjétől a Légy jó mindhalálig-tól. Amaz Nyilas Misi regénye volt. Amikor elolvastuk: a debreceni kollégium hatalmas arányaiba szinte belévesző kisdiák fájdalmasan szép s mélyen egyéni élete zengett az emlékezetünkben, mint az elpattant acélhúr, még sokáig. Az új Móricz-regény híven tudósít ugyan Nyilas Mihály - Mihály s nem Misi! - további sorsáról, de hőse már egyformán mind a húsz diák. A móriczi érzékelhetőség minden attributumával megformált hősök. Életük úgy lüktet a könyvben, mintha húsz áttetsző piros szív dobogna ki a fehér papírlapokból. De bármely plasztikusak is - s ez a zolai éposz paradoxona -, végül nem a húsz egyén sorsa éli bennük saját életét tovább. Mire a könyvet letesszük: az arcok egymásba mosódnak s az alaktalan tömegből új alakok és új arcok válnak ki, akiknek már nincs nevük, nincs egyéni életük, külön-külön nem is ismerjük őket, - a tömeg ezer tagját jelentik, egy nagy összességet, egy egész generáció sajátos arcát alkotják, osztálykülönbségeket s osztálybűnöket mondanak már.

Van-e valami külön jelentése annak: miért éppen a századforduló ifjúságának kiforrását látjuk?

Van-e?

Ezen sarkallik a regény jelentősége, igazi értelme és súlya.

Ennek az 1899-es évjáratú húsz diáknak mustként pezsdülő, zavaros ifjúságában ugyanis annak a generációnak az ifjúságát foghatta meg s mutathatta be Móricz, amely a mai Magyarországot ezekben a rettenetes időkben tartja, vezeti s élteti. Fejlődéstani dokumentum a nagy összeroppanáshoz. A forrásig s a hajszálgyökerekig követni visszafelé a mai idők összetevőit, illetve onnan indulni el, - ez a kitűzött cél s a vállalt feladat.

Kortársnak lenni a mai időkben: menekedhet-e író ebből a bűvölő s szédítő örvényből?

Az olyan író, mint Móricz Zsigmond - aligha.

Elmenekedhet ideig-óráig a történelembe: örökérvényű vonásokhoz s mai indulatokat is valamikép megvilágító s levezető analógiákhoz. Vádat emelő rámutatással és önmagát pusztító keserű elégtétellel megírhatja újra s újra a nagy murit, amelynek forgatagában ő józan tudott maradni s amely mögött kevesedmagával ott látta a tátongó mélységet. S mint Turi Dani a nagy búzatáblában kikerüli kaszájával a kis fürjfészket: a mai időknek ilyen épen maradt, fürjfészkes, idilli szigetecskéin kiköthet a tekintete rövid időre. De előbb-utóbb szembefordul s szembe is kell fordulnia a mai valóságokkal. Még ha isteni parancs is tiltaná el ettől, mint a Sodomából menekülőket.

Móricz Zsigmondban már hallani a nagy s minden ízében mai, minden múló nappal hatalmasabb görgetegű regény szívhangjait. Mint a megbűvölt: tekintetét már nem tudja levenni a mai napokról.

Az ember néha oly végletesen csak egy valamire beállított lesz, mint valamelyik szerve. A szem például csak fényhatásokat tud érzékelni s közvetíteni. S ha ütés éri, azt is fénynek érzi.

Móricz is így lehet már valahogy. Hiába néz vissza a századforduló éveibe: ami tegnapi ütés volt, mai fény lesz. Legfájóbb, legegyénibb, talán legszebb emlékéhez, a kis Nyilas Misihez tért vissza, - s mégsem Nyilas Misi életét mesélte tovább, már nem tudott itt maradni, nem érte be a múltnak ezzel a kis körével, bármilyen szép is ez a mozaikdarab; Nyilas Misinek fölébe nőtt az a tizenkilenc társa, akinek élete egyenes ívben átvezet a mai sajgásokhoz, bűnökhöz, tévedésekhez, recsegő omlásokhoz. S ezek a mai napok, amelyek minden ízükkel, erejükkel ott forrtak, hánykódtak, értek a századvég nagy hordójában, a zavaros, kialakuló, széttagozódó ifjú lelkekben, - ez a sistergő, kavargó, forró lé tölti meg az új jelentésű, tegnapot is mának érző, új Móricz-regény korsóját. Nem a jelent más korba transzponáló történelmi munka. S nem a vállalt anakronizmusok átlátszó szimbolikája. De az a mű, amely a tegnapot úgy fordítja át a mai napokra, mint a szem az ütést fényre.

A Forr a bor nagy jelenete, amely, mint a választóvíz, kiemeli a századforduló éveiből a mai napok arcát: egy nagy iskolai vallatás. Ezt az iskolai vallatást már ismerjük a Légy jó mindhalálig-ból. (Sőt olvastuk Az Isten háta mögött-ben is). A különbség, amely a két azonos tartalmú s egyforma bravúrral megírt jelenetet mégis elválasztja egymástól: reprezentálja legjobban az újtémájú Móricz Zsigmondot.

A Légy jó mindhalálig-ban a vallatás a századforduló iskolai gépezetének lelketzúzó, rideg kegyetlenségét eleveníti meg s formálja ki valamilyen olyan anyagból, mint a láva, - hogy süt és éget. A Forr a bor azonban már a diákokra vetíti a reflektor sugarát: az egyes arcokat állítja premier plan-ba, ki hogyan állja a nagy vizsgát, - a keresztkérdéseket és a hüvelykszorítókat.

Tizenkilenc társa van a nyolcadik osztályban Nyilas Misinek. S mindnyájuk regénybeli jelentősége, ha némelyikük egy-két oldalt foglal is csak el, nagyobb Misiénál; mind a tizenkilencen jellemzőbbek az eljövendő napokra s korra, mint ő.

Jellemzőbb a jóvágású földbirtokos-fiú, aki a tanári tilalom ellenére október hatodikán beszédet mond az órákat bliccelő osztálynak a honvédemlék előtt. A zsidófiú, akit emiatt consilium abeundi ér, de aki van olyan ügyes, hogy a püspöknél visszakönyörgi magát az iskolába. S a másik zsidófiú, aki nem mer a gazdag s úri társ ellen terhelően vallani, de a vallási testvériség is köti, s kibújva a tőrbeejtő keresztkérdések szorításából, Nyilas Misire próbálja a felelősséget hárítani, az egyetlenre, aki ártatlan mindenben. S milyen jellemző figura a szegény parasztfiú, aki a nyolc évet jóformán átéhezi, mert mialatt az iskolában van, elmulasztja az otthoni étkezéseket; az apja mégis erőszakolja az iskolát, mert ha végzett, a mezőrendőrségre kerül a fiú, s akkor néhány év mulva az apa lesz az úr ott kint a pusztán. A neurotikus, akit egyik tanára az embertelen ijesztgetésekkel addig vadított, amíg beleharapott a tanárja kezébe, s most nem tud ennek a harapásnak az emlékétől szabadulni. A matematikus, a hideg elméleti ember, az eljövendő magyar Saint Just. S az eljövendő magyar hősi halott, aki egyelőre nem töri a fejét semmin, legfeljebb azon, hogy az egyenes kérdésekre minél egyenesebb választ adjon, a bokáját is úgy kattantja össze, mint egy huszár a sorozóbizottság előtt; s beismer mindent, vállal mindent, a hatalom teheti vele, amit akar. A snejdig szoknyavadász, a társaság kedvence, az úri szemmel elragadóan durva s komisz tréfák szerzője, akinek a bírói pályát jelölte ki az apja jövő hivatásául. S a két jövendő bankár, akik odahaza csak azt látják maguk körül, hogy pénzen mindent meg lehet venni, a jegyzőnét szeretőnek, a maturát tételesül; s morálon, valláson, törvényeken túl beléjük rögződik a Tőkébe vetett mély s legigazibb hit.

De nemcsak mint egyéneket ismerjük meg őket. Látjuk mindnyájukat együtt is: tömegben.

Október hatodikán nincs szünnap. Felkerekednek s otthagyják az iskolát. A honvédemlékhez vonulnak ki: néhány frázist eldörögni s - labdázni. Úgy látszik, hazafias érzésűek! Ó, hazafiak, természetesen. Hazafiak, kivált ha van okuk is rá. Mert ennek az érzésnek a mélyén nincs semmi szépség, semmi nagyság, semmi okosság. Olyan diákcsíny, mint a többi. S az író még erősebben beléjük mélyíti a reflektor sugarát: nem akartak felelni azon a napon, nem készültek, mint mindig, s megszöktek valamilyen ürüggyel. Véletlenül hazafias ürüggyel.

S merészek is, bátrak, okosak, leleményesek. Azok, mind azok! Ha arról van szó, hogyan kell a feladatot megkerülni. Ha valami munka alól lehet kibújni. Ha a tudás helyett megfelelő összeköttetést kell szerezni. Ha tehát például a maturára való tanulás helyett a kijelölt téziseket kell megszerezni. Akár betöréses lopással is. Akkor bátrak, akkor okosak s merészek. Ilyen veszélyekben s ilyen bajokban mutatkozik meg az erejük.

Valóban megérettek már arra, hogy kikerüljenek az életbe.

S tizenöt-húsz év múlva valóban megérett már az ország is mindenre.