Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 24. szám · / · Figyelő · / · SZÍNHÁZ
A színpad ezermesterei már-már el sem hiszik, hogy a költőnek helye volna köztük. Szerencse, hogy vannak hozzá nem értő fiatalok, akik vállalni merik az egész műalkotást s éppen azzal nyerik meg a közönséget, hogy nem törődnek vele. Babits darabjait először diákok vitték színpadra, húsz év előtt a
A
A vezérszólamnak ezért a biztos kihangsúlyozásáért az előadó egyetemi hallgatókat illeti a dícséret. Minden «színészkedéstől» menten, azzal az ősi, szűzi lelkesedéssel dobták bele magukat alakjaik sorsába, mintha maguktól jöttek volna rá a színpadi ábrázolás titkára. Összjátékukat nem tudatos fáradozás hozta létre, hanem az, hogy átadták magukat a mű sodrának. Nem tudtak ugyan megmaradni annak stilizált, archaikus keretében, - ahhoz nagyobb mesterségbeli tudás kellett volna, - szaggatottabbak, nyersebbek, itt-ott szinte kuszáltak voltak, de hatásuk ezzel közvetlenebbé vált, ha nem is a jelenlevő irodalmi előkelőségek, mindenesetre a lelkes fiatal közönség számára.
Idejegyzem a főbb előadók nevét, mindenekelőtt Paragh Lászlóét, aki Kazinczy ideges vergődését az alvajáró biztonságával éreztette. A nagyasszonyt Keresztessy Klára, Török Sophie-t Keresztessy Mária, Ilosvayt Osváth István játszotta, de jó munkát végeztek a többiek is.