Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 22. szám · / · Figyelő · / · Regény és novella
Van egy írófajta... Talán a leglelkesebb. Mindenféle hivatottak és választottak közt - a rajongó szerelmes. Aki a szép szavak elbüvöltje, aki a finom hasonlatok lázas megszállottja, aki kihasítaná szívéből a shylocki font húst is egy soha nem hallott rímért. Ott áll ez az író az élet aranyporos iszapjában, s a többi aranymosó közt mohó szomjúsággal szitál... szitál... S végül is rostáján marad a nagy kincs, a minden aranynál fénylőbb és bűvösebb érték: egy eredeti téma. Csak azért él, csak azért vágyódik, csak azért szomorú, csak azért szenved, - hogy ezt mingyárt mind meg is írhassa.
Ki szerelmesebb ennél az írónál az írás művészetébe?
S mégis milyen kegyetlen a szó, amely ezt a lelkes, ezt a tiszta, ezt az írásba oly szerelmes írófajtát leleplezi:
Új megjelölést kéne találni, amely
S ha már megvolna ez az új kifejezés, megjelölés, értékelés: mennyivel könnyebb s minden emberi hithez mennyivel méltóbb volna a
Egy karinthys-következetességű gondolatsor elég szabatos kifejezése
Ennyi a tartalom.
Ez a tartalom azonban alig fontos itt. Bizonyára az író akarata ellenére minden fény, súly, hiba s dilettáns jellegzetesség a szavakon ólmosodik. Sorakozik és fénylik a sok-sok szép szó, amelyekből néha torlódóan sok van, néha meg ijesztően kevés.
S ez a legszerencsétlenebbül váltakozó szóbőség s szóhiány, a dillettantizmusnak ez az öreg stigmája élesen s tisztán fényesedik ki - fájdalom - Nagy Margit írásain.
A megapadt szavak közül néhol ijesztően kitetszik a puszta váz. A témát, a szándékot, a mondanivalót látni csupán, a megvalósítást sehol. A novella élő organizmus helyett egyszerű röntgenkép. Csak a csontok fehérlenek. S a csontokra nem tudnak ráizmosodni a szavak, az izmok között idegként végigfutni az indulatok, s erek lüktetésében az érzések.
Másutt meg oktalanul és sebesen megindul a szópatak, mint tavaszi víz a hegyek közül. Megárad s áttör minden gátat. Mielőtt észrevehetnéd, már el is öntött mindent. S az alig zöldülő vetést már csak a végtelenné nőtt és mozdulatlan áradat alatt keresheted.
Az a mély szakadék, amely e lelkendező széplélek elgondolásai s a végig fonákra sikerült megvalósulás között tátong: a dilettantizmus szakadéka.
A kötethez Karinthy Frigyes írt előszót, a műfaj minden rutínjával.