Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 22. szám

Bányai Kornél: Hegyes hazámban

Hegyes hazámban ballagtam egyedül
hamvas köveken, csikorgó vízmosásban.
Kétoldalt fenyvek pendültek s kísértek
sosem szűnő lobogással.

Lombok búgásában ragyogó öröm
zengett szívemben. Szerelem közelgő
teljét ígérve remegett s szamócák illatos
ajkával csókolt az erdő.

A hegyoldalban lányok málnáztak lágyan
fonódó dallal s midőn közelükbe értem
munkájukat abbahagyták s Krisztust dícsérve
köszöntek felém szelíden.

Krisztust dícsérték, kinek fájdalmas anyja
úton-útfélen mohos fák törzsére
függesztett képekről bíztató mosolyát hinti
e kék szemű árva népre,

mely békés szegénységben lakja gyűrött földjét,
fát vág, csengő nyájait vigyázza
s nehéz sorsában bizalommal tekint
a szomorú Szűz arcára...

Ezt láttam útközben, míg a köves lejtőn
egyre feljebb hágtam s a nyíló magasban
hirtelen mint vadállat rám rohant a távol,
hegyek torlódtak alattam,

gőzölgő erdők, sziklákat vicsorgató ormok,
párás szakadékok kék völgyekbe tolva,
messze csillanó víz - mintha egy dübörgő régi filmnek
egyetlen ép képe volna.

Szemben riadt nyájként falu bújt a völgyben,
hová napszállatkor megpihenni tértem -
jószívvel fogadtak s megkínáltak pezsgő kecsketejjel
s ízes fekete kenyérrel.