Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 20. szám · / · Figyelő · / · Tudomány és kritika

Turóczi József: Temesvári Pelbárt
Brisits Frigyes: Temesvári Pelbárt műveiből

Temesvári Pelbárt a középkor személytelen és névtelen magyar irodalmának egyetlen személyhez és névhez köthető alakja; Janus Pannonius, a Corvina, Mátyás király, Sambucus János, Dudith András mellett néhány századon keresztül ő rá hárul az a feladat, hogy igazolja és törvényesítse a magyar szellemet Európa előtt. Így érthető, hogy irodalomtörténészeinknek ünnepélyesre fordul a hangja, valahányszor kiejtik a nevét. Pedig helye és jelentősége még ma sincsen teljesen megvilágítva. Európai szempontból egyszerüen csak visszhang, igaz, hogy visszhangnak aztán öblös és érzékeny; beszédeinek, szentírás-magyarázatának, enciklopédiájának anyagát és terminológiáját úgy kapja készen nemzetközi forrásaitól; nem összefoglaló s nem rendszerező; klerikus s a középkorban él: ami benne egység, rendszer, kultúrfegyelem, dialektika, az jórészt időpontjának az ajándéka; viszont - nem tekintve egy-két könnyen félremagyarázható elhárító mozdulatát - semmi nyoma nála nagy kortársai akaratlan-érszrevétlen humanizálódásának. Antik elemei és vonatkozásai középkori örökség. Külföldi hatását sem volna szabad túlbecsülni: valójában csak a XVII. századig nyomozható; merítenek belőle, idézgetik; később már csak megkövesedett része az egyetemes könyvészeti apparátusnak. Magyar szempontból elsősorban tárgy- és anyagközvetítő; kódexirodalmunk dús forrása. Kultúrfegyelmező és szellemnevelő funkcióját már nem látni ilyen tisztán. A gondolat s a formák külső azonossága vagy egyöntetüsége miatt különben is ebben az időben szinte lehetetlen megállapítani, melyik író kinek a lekötelezettje. Egy bizonyos: a halotti beszéd, a Mária-siralom, az Érdy-kódex nélkül ma már el sem tudnók képzelni a középkori magyar irodalmat. Hozzátartoznak, mint csont a csonthoz, vér a vérhez. Eleven részei egy eleven testnek, mely megsínylené, ha bármelyikükről le kellene mondania. Ezzel szemben Temesvári Pelbárt hiánya nem járna semmiféle lényeges strukturális változással, nem szakítaná meg a vérkeringést. Úgy, amint van, kézzelfogható reprezentatív Európa, de nem okvetlen feltétele a magyar irodalom belső életének.

Mindezt szükségesnek tartottuk elmondani abból az alkalomból, hogy Brisits Frigyes latinul s pompás magyar fordításban egy kis kötetre való szemelvényt adott ki Pelbárt műveiből (Stellarium, Pomerium, Rosarium). A válogatást szerencsés kézzel végezte. Néhány pillanatra atmoszferikusan ellenőrizhető s érezhető módon valóban előttünk a «túlérett» középkor. Más kérdés, persze, vajjon időszerű-e ez a vállalkozás most, amikor olyan messze estünk ettől a metafizikailag könyörtelenül szilárd, architektónikusan berendezett, ritka levegőjű világtól, ahol minden szimbolum és hasonlat, s azoktól a kérdésektől, amelyek Pelbárték reális-irreális képzeletét izgatták? Vagy talán éppen ezért időszerű...