Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 20. szám · / · Figyelő · / · Regény és széppróza
Tizenhárom évvel a világháború után, tizenhárom év száguldó eseményei után még mindig hátranézünk. A 13 év közül egyik se hasonlít a másikra és mégis mintha testvérek volnának. Egy anyának szülöttei és ezt az anyát «a nagy mithosz»-nak nevezi
- ...több mint négy álló esztendeig tartott egyfolytában. Hatása az emberiség sorsára ma még beláthatatlan. Talán csak a népvándorlás...
Voltak közben évek, amikor diszkreditált és gyűlölt volt minden sor, ami a háborúról íródott. Az emberiség feledni akart. De hiába. Ma is olyan, mint az az idegsokkos, akit nemrég láttam az utcán, amint vérbenforgó szemmel, didergő, halvány ajakkal, öntudatlanul dadogta újra a régen ajkára fagyott szavakat:
-
Prentice
Amikor ezeket írom, vigyázva kerülöm a politika ingoványait. Ez nemcsak lelki nyugalmat ad, hanem kellő távolságot a dolgok mérlegeléséhez. Mint ahogy a tudós a könyvtár merengő csendjében tanulmányozza a krokodilok, mérges kígyók és más hüllő-szörnyetegek életét.
«Az ütközet teljes erővel tombolt, amikor az asszony két köcsög aludttejjel, egy kis túróval, meg kenyérrel visszafelé indult. A csata középpontjában a kis ház áll. A házat csoda menti meg az ágyúktól, csak a gépfegyverek golyói zúgnak át rajta, szitává lövik a falakat...
«Az asszony most áthaladt az egyik tűzvonalon s közeledik a másik felé. Ha ezt is elérte, mentve van. Isten különös kegyelme lebeghetett fölötte, mert éppen akkor érte el a házát, amikor az ütközetet diadalmasan megnyertük s az oroszok visszavonultak. A küszöbön nem tudott átlépni... egy orosz gránátos, szívében német bajonet s mellette egy bajor vadász, orosz szuronnyal átdöfve...
«Az özvegyasszony vigyázva letette a földre a drága kincset, a két köcsög aludttejet, a túrót, meg a kenyeret. Aztán eltakarította az ajtóból a halottakat s boldog öntudatlansággal vitte be gyerekeinek a vacsorát.»
Lírai napló Szudy Elemér könyve.
Blasco Ibaneznek, a néhány évvel ezelőtt elhunyt spanyol írónak van egy regénye, amelyet különösen filmváltozata tett világhírűvé: «Az Apokalipszis hét lovasa». Anélkül, hogy a spanyol író érdeméből és világhíréből egy szikrányit is le mernék törni, megállapítom mégis, hogy Ibanez könyve lényegében oly ember műve, akinek óvatosan megmutattak egy működésben lévő lövészárkot. Ez a magyar könyv viszont olyan, hogy még szinte frissen és melegen érezzük belőle az Apokalipszis hét paripájának fújó leheletét.