Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 20. szám · / ·
Állt az anya keservében
sirva a kereszt tövében,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
Mily nagy gyásza volt sirása
mikor látta szent Fiát a
Van-e oly szem mely nem sirna
Krisztus anyjával s e kinra
aki könnyek nélkül nézze,
hogy merül a szenvedésbe
Látta Jézust, hogy fajtája
vétkéért mit vett magára
S látta édes fiát végül
haldokolni vigasz nélkül,
Kutja égi szeretetnek,
engedd érzenem sebednek
Engedd hogy a szivem égjen
Krisztus isten szerelmében,
Óh szentséges anya, tedd meg,
a Keresztrefeszitettnek
Oszd meg, kérem, kinját vélem,
kinek érdem nélkül érttem
Jámborul hadd sirjak véled
és szenvedjek migcsak élek
Álljak a kereszt tövében!
Szivem szived keservében
Szüzek szüze! légy szivedben
hozzám jó és nem kegyetlen!
Add hogy sirván Krisztus sirján
sebeit szivembe irnám
Fiad sebe sebesitsen!
Szent keresztje részegitsen
hogy pokol tüzén ne égjek!
S az itélet napján, kérlek,
Ha majd el kell mennem innen,
engedj győzelemre mennem
És ha testem meghal, adjad
hogy lelkem dicsőn fogadja