Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 20. szám · / ·
Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságúl az emberért
a föld úra, a felséges
méh gyümölcse nem kimélt.
Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szüz, szeplőtelen.
Értünk hullt magként a földre
s lakozék az Ige lenn:
a csodák rendjébe szürte
életét a Kegyelem.
S hogy a végső estebédet
ülték ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.
És a kenyér lett igévé,
kenyérré az Ige-test
és a bor Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.
Azért kell e nagy szentséget
leborulva áldani
és a régi Szövetséget
uj ritussal váltani:
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!
Az Atyának és Fiának
legyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék!
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!