Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 17. szám
Michigan állam törvényhozása nemrégiben egy törvényjavaslatot fogadott el, mely szerint minden még nem naturalizált idegen köteles az arra illetékes rendőri hatóság előtt regisztrálás céljából jelentkezni.
Az új törvény gondoskodik arról is, hogy a regisztrálás minél megalázóbb legyen. Az idegenről ujjlenyomatot vesznek, fényképe a rendőrség albumába kerül és ha igazolni tudja, hogy törvényesen vándorolt be, fényképes igazolványt kap, melyet bármely rendőri közeg felszólítására köteles felmutatni. Ha az idegen a törvényes bevándorlást nem tudja igazolni, megindítják ellene a kiutasítási eljárást. A munkaadók vigyázni kötelesek, hogy idegen származású munkásaik regisztrálva legyenek, mert aki háztartásában vagy gyárában nem regisztrált idegent alkalmaz, pénz- és fogházbüntetésnek teszi ki magát.
Michigan állam kormányzója a legiszlatura mindkét házában elfogadott javaslatot aláírásával szentesítette és így a javaslat törvényerőre emelkedett.
Az amerikai konstitúció értelmében semmiféle törvény nem érvényes, ha az az alkotmányba ütközik. Vajjon a törvény alkotmányszerű-e vagy sem, azt egyesegyedül a bíróság dönti el, melynek végső fóruma a Washingtonban székelő Legfelsőbb Törvényszék.
Amint az itt említett javaslat törvényerőre emelkedett, nyomban megindult ellene a bírósági eljárás. Michigan állam területén több mint három évtized óta lakik egy francia állampolgár, ki szentimentális okokból nem hajlandó francia állampolgárságáról lemondani és az amerikai állampolgárságot felvenni. Ennek a lelkes franciának van itt egy gyára, mely normális időben 50-60 munkást foglalkoztat. Az új törvény kétszeresen sérti az önérzetes gall alkotmányos jogait. Mint nem naturalizált idegen kénytelen saját személyében a regisztrálás megalázó proceduráján átesni, - mint munkaadó pedig köteles munkásai fölött rendőri szolgálatot teljesíteni. Azonnal felfogadott egy jónevű ügyvédet, kinek panaszára a bíróság kibocsátott egy tilalmat, eltiltván Michigan állam szuverén kormányzóját attól, hogy a sérelmes törvényt végrehajtsa. A kormányzó az állami főügyész útján késedelem nélkül értesítette a bíróságot, hogy a törvény végrehajtását a meghozandó ítélettől teszi függővé. És ez nem csupán udvariassági aktus volt a kormányzó részéről, mert ha nem respektálja a bíróság tilalmát, for contempt of the court, vagyis a bíróság iránti tiszteletlenség címén, a bíró lefogathatja és hűvösre teheti Michigan állam szuverén kormányzóját.
Hogy mi lesz a végleges ítélet, azt az érdekeltek egy, esetleg csak két év mulva fogják megtudni. A bíróság malmai különösen közjogi ügyekben lassan őrölnek.
Azonban ennek a kis törvényhozási monstrumnak szimptomatikus jelentőségét lebecsülni nem szabad. Hol van az az Amerika, mely a forradalmár Kossuthban a szabadság apostolát látta? Ha ugyanaz a Kossuth ma kötne ki Amerika partjain, nem kapna szólási jogot a Capitolban és nem tapsolna neki a parlament két háza. A ma Kossuthja Ellis Islandnál aligha jutna tovább és ott egy nem túlságosan udvarias tisztviselő megértetné vele, hogy a legközelebbi hajóval vitorlázzon vissza, mert különben deportálják.
Amerika megváltozott. Az iskolákban még mindig tanítják a Függetlenségi Nyilatkozatot, 150 éves alkotmánya még mindig érvényben van, - de a szellem, mely a holt betűt élteti, nem Lincoln Ábrahám szelleme. Borah és Norris szenátorok, az agg Holmes bíró, ki a Legfelsőbb Törvényszék tagja, szüntelenül küzdenek, hogy a régi szellemet életben tartsák. Bár egyik-másik intézményében még mindig él a régi Amerika, nem egy pozícióban győzedelmeskedett felette az új irány.
Európa egész történelme folyamán félelemben és aggodalomban élt. A privilegizált osztály féltette privilégiumait az alsóbb osztályoktól az ország határain belül és bizalmatlan volt szomszédaival szemben ott az ország határain túl. Mindenki fél mindentől és mindenkitől. És ez az örökös félelem és kölcsönös bizalmatlanság megnyilvánul Európa összes intézményeiben. Kinek vallása, nemzetisége és nyelve más, potenciális ellenség. Ha idegen, bizonyára kémkedni jön. Vigyázni kell minden mozdulatára, minden szavára és tettére.
Több mint száz év óta külellenség nem fenyegeti Amerikát és a sikeresen végződött polgárháború egy felbonthatatlan egységbe kovácsolta ezt a hatalmas államot. A világháború kitöréséig a félelem és bizalmatlanság ismeretlen fogalom volt itt. Amerika most is megtámadhatatlan kívülről és egy polgárháború több generáción belül elképzelhetetlen. De az európai idegesség megmételyezte Amerikát. Amerika fél.
Amerika egész történelme folyamán minden 8-10 évben egy kisebb vagy nagyobb gazdasági krízisen ment át. Ilyenkor mindig akadtak túlzó hazafiak, kik gátat akartak emelni a beözönlő idegenek ellen. A józan közvélemény azonban elhallgattatta a túlzókat. Hiszen itt a rézbőrű indián kivételével mindenki idegen. Amerika szédületes fejlődését a szabad bevándorlás teremtette meg, - érveltek a józanok, - a határok elzárása elsősorban a már letelepülteket sujtaná. A «Big Melting Pot», vagyis a nagy olvasztókemence, - amint Zangwill elnevezte Amerikát, - kifogástalanul működik. Rövid néhány éven belül a bevándorlóra saját anyja sem ismer. Yankee lett belőle. A Big Melting Potban a lángok még ki nem aludtak, krízis után proszperitás jön, - de akik Amerika sorsát intézik, irtóznak az idegentől. A tegnap idegenjei mindenféle hazug jelszóval agitálnak a ma idegenjei ellen. Az idegen kulturátlanságot hoz, leszállítja a magas amerikai létsztandardot, előidézte a bűnhullámot, kigúnyolja Amerika tradícióit és az állam épsége ellen tör.
Hoover elnök e napokban Indianapolisban tartott beszédében büszkén hivatkozott arra, hogy 1931-ben a kivándorlás túlhaladja a bevándorlást. Ezzel ő előtte egyetlenegy elnök sem dicsekedett volna.
Minthogy az ország biztonságát új bevándorlóktól nem kell többé félteni, az ultra-hazafiak buzgalma a még nem naturalizált lakosság ellen fordult. Alig hogy a gazdasági krízis megkezdődött és százezrével dobták az utcára a munkásokat, valaki felfedezte, hogy még mindig sok idegen áll a városok szolgálatában. Rögtön kiadták a jelszót, hogy amíg csak egy állampolgár kénytelen tétlenkedni, addig idegennek munkaalkalom nem jár. És kezdték az idegeneket állásaikból kitenni, hogy érdemes és megbízható polgárok jussanak a helyükbe. De a számításba egy kis hiba csúszott. Az elcsapott idegenek főként mint utcaseprők és csatornatisztítók szolgálták a municipiumokat. Ilyen díszes állásra a telivér amerikai nem nagyon aspirál. De minthogy hazafias frázisokkal nem lehet utcát és csatornát tisztán tartani, sokhelyütt szívesen nemszívesen vissza kellett fogadni az elcsapott idegeneket.
Amerika ezidőszerint úgy katonailag, mint gazdaságilag a leghatalmasabb állam a világon. Erőforrásai kimeríthetetlenek. Minden állam a kegyét keresi, minden állam adózik neki és Amerika mégis fél és szüntelenül védekezik képzelt ellenségek ellen. Ma az itt lakó idegenben, holnap majd másban fog látni ellenséget. Nyugalma eltünt és ezzel fizet azért, hogy a világháborúba beavatkozott. Európa ügyeibe való be nem avatkozás egy szent tradíciója volt Amerikának és bűnhődés nélkül nem lehet szent tradíciók ellen véteni.
A Detroitban székelő szövetségi bíróság előtt fogják tárgyalni a michigani idegentörvény érvényességét. Honorable O'Brien bíró előtt fog összeütközni Lincoln Ábrahám szelleme a türelmetlenség és bizalmatlanság szellemével. Mindkét tábor a legkitünőbb jogi tekintélyeket küldi a vonalba. A tárgyalás érdekesnek és izgalmasnak ígérkezik. De amikor az ellenfelek fel fognak vonulni, a csendes szemlélő kénytelen lesz egy mosolyt elfojtani. A régi tradíciókat, Lincoln Ábrahám szellemét az Oroszországban született Levine ügyvéd fogja képviselni honorable Wilco, Michigan állam főügyészével szemben, kinek nagyapja Lincoln Ábrahám szárnysegédje volt.