Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 17. szám · / · Kosztolányi Dezső: Balassa Bálint

Kosztolányi Dezső: Balassa Bálint [+]
IX.

Vajjon mivel magyarázhatjuk, hogy ennyi báj, erő, kincses anyag és művészet egyszerre bukkan ki egy öldöklő század sivatagából? Alkotó erején kívül azzal, hogy Balassa az akkori műveltség legtetején állott. Bornemissza Péter nevelte és oktatta, a protestáns püspök, renaissanceunk egyik dicső alakja, aki nyolc évet töltött fölváltva Olaszországban, Franciaországban és Németországban s remekbe tolmácsolta Sophokles Elektráját, azóta se megközelített mintáját adva az érzéki, ízes-velős, drámai párbeszédnek. Tanítványa méltónak mutatkozott hozzá. Állítólag a krakkói egyetemen is tanult. Latin levelei egy humanistát árulnak el. Balassa legalább hét nyelven beszélt és értett. Mindenekelőtt törökül.

A törökök és magyarok között a hódoltság élet-halálharcában is atyafiságosan megindító műveltségi közeledés jött létre. Ismerünk egy megmagyarosított török költőt, Divinyi Mehmedet, a Madzsar Türkit, aki 1588-ban szerelmes dalt szerzett «A narancscsecsű, keskenyderekú leányról.» Magyar ellenképe is megannyi akad. Íródeákjaink, kik a basák szolgálatában álltak, sokszor turbánt viseltek, Ibrahimnak, vagy Szulejmánnak hivatták magukat. Ők fordították romlatlan és pazar magyar nyelvre a török bókokat és virágos példabeszédeket, ők leveleztek velünk magyarul, az «ellenséggel», de néha a konstantinápolyi, sőt a bécsi udvarral is. A diplomácia nyelve félig-meddig magyar volt ekkor. Mi viszont a budai basát ilyen megszólítással udvaroltuk: «Tekintetes és nagyságos vitézlő úr, nekem kedves szerelmesem.»

Balassa Bálint már kiskorában megtanult törökül, az apja várában lévő foglyoktól. «Igéről-igére» számos török éneket ültetett át, melyeken ragyog a napkeleti színpompa. Egyik így kezdődik: «Rózsaszínű lelkem.» De tudott németül, olaszul, horvátul, lengyelül, románul is, ó- és új-latinul s eredetiben olvasgatta Petrarcá-t, Joannes Secundus-t, valamint két kedves latin renaissance-poétáját is, a nápolyi Angeriánus-t és konstantinápolyi Marullus-t, a görög származású, pogányságért lángoló költőt, Lorenzo Medici pártfogoltját.

[+] Előszó a Franklin Társulat nemsokára megjelenő új Balassa-kiadásához.