Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 17. szám · / · Kosztolányi Dezső: Balassa Bálint
Ha közelebbről is meg akarunk ismerkedni nagyságos és vitézlő, gyarmati és kékkői báró Balassa Bálinttal, akkor mindössze egy korabeli festményre vagyunk utalva meg pár adatra, jobbára a bécsi levéltár adataira.
A festmény a Balassák alsóhrabáci kastélyában lelték meg. Mint «ezred-kapitány»-t ábrázolja őt. Délceg főrangú úr áll itt, teljes hadi díszben. Hidegnek és nyugodtnak látszik, egyáltalán nem érzelgősnek. Hogy úgy fejezzem ki magam, férfiassága «százszázalékos», minden enyhítő íz nélkül, majdnem bántó. Zárkózottsága zavarba hoz. Arca fehér. Szénfekete bajusz fut vastag, érzéki ajka fölött. Gyapjas körhaj övedzi fejét. Szemében tűz lobog, de ez a tűz nem melegít. Az orr hosszú és ívelt. Skófiummal varrt, prémmel bélelt mente lóg daliás válláról, csattal összeakasztva, láttatva a zsinóros zekét, az arany-övet, a kardot, melynek markolatján közönyösen pihen gyűrűs balja, míg jobbja a buzogányt emeli s a tollas süveget. Ha hosszasabban szemlélem ezt a képet, nem közeledem hozzá, inkább távolodom tőle. Az, akit ábrázol, mindig idegenebb és érthetetlenebb lesz, mert el se tudom képzelni, hogy mi lakozhatott benne.
Azoknak a Balassáknak ivadéka, akik megannyi nemes vitézt, rablólovagot, kalandort, nyakas, kiszámíthatatlan, erőszakos kiskirályt adtak történelmünknek. Erükben semmiesetre sem aludttej folyik. Bő vérük van, sűrű, fűszeres vérük. Híresek agyafurtságukról. Címerükön, mely hőstetteiket hirdeti, egy sárkány van, arany-szárnnyal, felül meg egy sas, kivont karddal.
A költő öregapja - a szörényi és horvát bán - a mohácsi csatában esett el. János, a költő édesatyja, szintén nevezetes verekedő. Azt a spanyol lovagot, aki megsérti, párviadalban teríti le. Egyébként hűséges szövetségese Miksa császárnak. Annak idején, mint diplomata Genovában ő üdvözli a magyar nemesurak élén az ifjú császár menyasszonyát, V. Károly császár leányát. Bécsben látják a császár oldalán is a császár hintajában. Ádáz ellenségei jogtalan birtokszerzéssel vádolják, de ő mindig igazolja magát. Egy alkalommal híre futamodik, hogy az erdélyi fejedelemmel cimborál, hadat gyüjt mellette s át akar szökni hozzá. Erre a császár letartóztattatja, 200.000 arany és 30 kezes ellenében se bocsátja szabadon. A vérmes úr dúl-fúl éktelen haragjában. Inasai veszik körül a tömlöcben. Lepedőket aggat maga köré, hogy ne lássák szégyenét. Egy este elbocsátja inasát azzal, hogy Istenhez szándékozik emelni lelkét, reggelre kelve azonban hült helyét lelik: éjtszaka a börtön falát kivájta s megszökött. Később bocsánatot nyer a császártól, újabb kegyeket is. A Balassák csavaros eszén nem lehet túljárni.
Vér szerint való nagybátyja a költőnek az a hírhedt Balassa Menyhárt is, akinek árultatásáról 1569-ben Abrudbányán tették közzé ennek a kornak leggorombább, legkacagtatóbb drámai szatiráját. Minden hájjal megkent, elvetemült gazfickó ez, született köpönyegforgató, a tizenhatodik század telivér zsebrákja. Izabella királyné mellett épp úgy setteng, mint a török szultán mellett. Számára hit, lelkiismeret, meggyőződés, minden eladó, mégpedig szabott áron. A fülbegyónás alkalmával vallja be titkát, hogy ő csak az
[+]