Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 16. szám · / · Figyelő

Vers

Bálint György: Irgalmas szegénység
Berda József versei

Berda József költészetének főtémája e kötetben a katolicizmus. A katolicizmus önmagában, épp úgy, mint a marxizmus önmagában, még senkit sem tett költővé. Berdánál azonban a katolicizmus költészet lesz. Vannak ugyan egyes versei, amelyeknek genezise láthatóan csak az, hogy Berda bizonyos vallásos hangulatokat egyszerüen verses sorokba foglalt össze. Ezek a versek azonban Verlaine, sőt Claudel katolikus lírája után nem elégítik ki irodalmi igényeiket. De ezeken a költeményeken kívül szép számmal találunk a kis kötetben igazi verseket is. Ha az előbbieket, mondjuk, Guido Reni édeskés szentképeihez hasonlítanók, akkor Berdának más versei megérdemlik, hogy Fra Angelico friss, primitív báju festményei jussanak helyenként eszünkbe róluk. A kérdés csupán az, hogy ma - ismétlem - hosszú idővel Verlaine és rövid idővel Claudel után: van-e létjogosultsága annak, hogy tehetséges fiatal költők több-kevesebb variációval és mindenesetre kevesebb kifejező erővel és formaművészettel elmondják ugyanazokat a témákat és hangulatokat, amelyeket Verlaine vagy Claudel már klasszikussá és ismertté tettek? Sokkal rokonszenvesebb, szebb és meggyőzőbb Berdának az a néhány verse, amelyekből egy fáradt, érzékeny és pietizálásra hajló léleknek és egy el nem nyűtt erejű, életet követelő fiatal testnek konfliktusa csendül ki. Például ez:

Lélek vagy te mégis ó, lélek,
legszebb ajándékomul Istenből
jöttél; légy végre az Istené!
Akarom, eztán csak az Ő
legigazabb szava vigasztalhasson
téged, terhes kegyelmek vérző
kamaszát, ki hálát ad, hogy
sirni és nevetni tud, mig
pogány teste a sár fekete
gyönyörében szenved, mert igy
érzi ő boldog vándornak magát...

Ezek a versek a kötet igazi értékei. Ezekben a költő a saját mondanivalóit mondja el, a saját módján. Gazdag hangszereléssel, finoman, erőteljesen és szuggesztív költőiséggel.