Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 15. szám
Nyár van... Azóta learattak,
a tarlott földeken,
keresztben szárad a sok kéve, mint
megannyi holttetem.
Az erdőből kiszáll a vadgalamb,
dézsmálja a szemet.
Vadgalambként suhan szerelmem
s tekinti földemet...
A dűlőkön hajnali harmat,
záporeső után,
csillagvirágok özönével
rajong a kék katáng.
De az ártatlan kék virágok
elhervadnak hamar;
megvakitja őket a nap, kegyetlen,
lángsugaraival, -
mint Dárius király a kékszemű,
térdrehullt foglyokat,
tüzes nyárssal, feszes pórázon tartva
érzékeny ajkukat...