Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 13. szám · / · Figyelő · / · Apró bírálatok
Kardos Pál
Homoki Ferenc: Ácsok a malomban. Versek. Stádium sajtóvállalat rt. - A fiatal költő három ciklusra osztotta ezt a nyilván első verses kötetét. Szmirnium, Florica szívén és Ácsok a malomban a ciklusok címei. A szerző ez utolsó ciklust becsüli legtöbbre, hiszen erről nevezte el az egész kötetet is, meg - amint bejegyzése mutatja - ez a 12 vers a legfrissebb termése. Pedig ezek az utolsó versek, amelyekben a fiatal költő, alighanem Erdélyi és Illyés Gyula hatására, vagy talán a divattól elkapva, paraszt ősöket keresgél és igyekszik földszagúan falusi lenni, ezek az utolsó versek a legkevésbé értékesek a kötetben. A költő itt, egy irodalmi áram sodrában elvesztette saját magát. Igaz, vidéki ő, de a vidékiség nemcsak parasztiság, földszag és zsellér-lázítás. A fiatal poéta igazabb egyénisége, tehát igazi vidékiessége az a kulturált kisvárosiság, amely a Szmirnium-ciklusban szólal meg. Ezen a latin néven emlegeti szülővárosát, amelynek utcáitól és ligeteitől legjobb ihleteit kapta. Homoki Ferenc egyszerűen és rokonszenvesen poétikus lélek, aki elgyönyörködik városa ódon épületein, festői tájékán s így támadt szentimentális hangulatait többnyire tiszta eszközökkel, jóleső frisseséggel szólaltatja meg. Egy-egy versén s talán e ciklus valamennyi darabjának puha és mégis biztos kézre való technikáján át-átrezeg Juhász Gyula jól átélt hatása.