Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 13. szám · / · Lovass Gábor:
Aztán meg, hogy kialudt a pipája, rátölt újra; gondolja, legalább elüti valamivel az időt, míg beér a városba.
Az ám. Nagy bosszúsággal ütöget a zsebeire. Nincs nála tűzszerszám, benne hagyta a viselő puszlikban.
Egyideig dohog magában, aztán csak arra gondol, hogy tán akad majd jövő-menő, akitől tüzet kérhet.
Ahun e. Épen hajt kifelé az öreg Gereblyés; eleven, piros arccal ül az első saroglyán, mint aki jól kialudta magát s ugyancsak füstölög szájában a pipa. De erre már Balog tanyás is felörvend magában. Már csak megszólítja, megállítja egy kis tűzre, határozza el mindjárt. S int az öreg Gereblyésnek.
Az mintha megszeppenne. Megállítja lovát s gyanakodva tekint Balogra. De mindjárt eltünik szeméből az árny, mikor Balog csak tüzet kér tőle. Ad is szívesen, hogyne adna. Előveszi az öngyújtóját, csihol s átnyújtja a lángot. Közben megkérdi:
- Na, hova-hova?
- Majd a városba, - válaszol Balog szipákolás közben. - Kifelé?
- Kifele, - bodorítja a szót az öreg Gereblyés is. De most észreveszi Balog kezében az ostort. Mindjárt felismeri s mindjárt kibökkenti:
- Ni csak. Ammeg a zén ostorom ni. Tanálta szomszéd?
- Tanáltam, - mondja Balog és gyorsabban kezd szipákolni. - Csak nem a kelmedé tán?
- Nem-e. Az a bizony. Mindgyárt megesmertem. Ehun e.
- Hát csakugyan a kelmedé lenne?
- Hászen nem mondanám tán...
- Nahát hajja, ha a kendé ez az ostor, akkor tuggya mit, fordújjík meg kend, oszt jöjjík velem a városba, Berecki gazdáho.
- Mír fordulnék mán, - riad meg egyszerre az öreg Gereblyés.
- Mír? Hát azír, - nyomja meg Balog a szót, - mer én ezt a zostort ma hajnalba a Berecki gazda fődgyín tanáltam. A színaboglya helyín tanáltam, akit elvittek a ziccaka.
- Hát osztán, hogy fordulnék én vissza. Csak nem énrám fogja kend...
- Hát mán én nem bánom, akármi lesz, akárhogy vót, kend felel meg a színáír. Mer kend vitte el.
- Netene, - rikolt élesen az öreg Gereblyés s szíjtalan, frissen vágott ostornyelével jót húz gebéje hátára s elnyargal.
Balog egyszeribe megnyugszik. Nem bánja már, hogy ott hagyta az öreg Gereblyés a poros álláson. Majd elintézi Berecki gazda az ügyvéddel...
S gyors léptekkel tovább kocog a város felé.