Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 11. szám
Tizenkétéves koromban a muzsa ajkamba harapott s azóta ajkamon hordom a heget
Azóta nem tudok közönséges indulatokról s jelentéseket érzek a dolgok megett
Nekem az élet látszata rejtelmes sötét vadon
Kinézek az uccára reggel valaki megy a tuloldalon
Egy koránkelő ember megy a dolga után bizonyára hivatala van
Talán a legboldogabb ember s én azt hiszem róla hogy boldogtalan
Megy-megy a dolgai után talán a szeretőjéhez siet most
Mi lesz ha a kalauz az orra előtt elcsengeti a villamost
Mi lesz ha utána szalad s a pótkocsi kerekei alá kerül
Meghal mint boldogult édesapám örökre menthetetlenül
Lám gyilkosa vagyok gyilkosa a lobogó kárpit mögött
Az embernek aki ment az uccán és szemembe ütközött
Akaratlanul bár gyilkosa vagyok én aki figyelem
A kárpit lobog a szélben és nincs nincs kegyelem
Egy ember megy az uccán egy ember jön vele szemben egy kutya szalad ott
Isten irgalmazzon mindannyiunknak beteszem az ablakot.