Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 10. szám
E hang nemes kaland, hajlongó áhitat, illat,
Heves szimat, rímei vörösek, mint a nyers búzában
Izzó pipacs s ha csengenek, velük a nyár mulat!
E dal lelkem erén futott le, szivemnek szirma lett
S miként a tiszta tett, ártatlan kéz nyomán, kigyúlt egy
Halk mesének homlokán s ott villódzik simán!
E zene türkisz ékszerem, virradat, dús szivárvány, ha
Zeng: pogány hadad, márványba vésett gondolat, kettéhasad
S ajkamra száll a csend, hintázó vadgalamb!
E vers a vágy szövétneke, szirén, ibolyafény az éj csókot
Szitó hevén, ő a muzsika lombja, gyümölcs, melyet letép a bölcs,
Mikor a gyönyör: vad zenész, komor szemébe néz!