Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 10. szám
Lám, italos vagyok megint, de
te látod ártatlan mosolyom:
mily bünbánó e csúnya öklendezés!
Térdeplek is, tántorgok is egy kicsit;
nem olyan baj tán, mit ne bocsátanál meg
glóriás Antalunk, - jószerencsém!
Soha jobb fiú nem voltam én: láttad vón
teljes éccakán át kiáltottam-kurjantottam
boldog-boldogtalant ölelgetvén részegen,
mint éneklő buzgóság bucsújárók ajakán!
Antalom, éneklő szeretet, Antal, ne hagyj
elszédülni! Forditsd kedves arcodat felém
- te mennybeszállt zengő fiatalság!